38164. lajstromszámú szabadalom • Eljárás világítógázgyárakban a gyártás teljesítményének jelentékeny növelésére, a tisztításra szolgáló anyagoknak egyidejűleg történő folytonos és önműködő megújítása mellett

Megjelent 1907. évi március hó 12-én. KIR. MAGY SZABADALMI HIYATAL SZABADALMI LEIRAS 38164. szám. II/e. OSZTÁLY. Eljárás világítógáz-gyárakban a gyártás teljesítményének jelentékeny növelésére a tisztításra szolgáló anyagoknak egyidejűleg történő folytonos és önműködő megújítása mellett. BLANC EDMOND EMI LE Pl ERRE M ARCÉL MAGÁN-BÁNYAMÉRNÖK ÉS CATON PAUL ARTHUR GÁZGYÁRI IGAZGATÓ BEDARIEUXBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 augusztus hó 28-ika. Jelen találmány oly eljárás, mely a világítógázgyárakban a gáznak kőszénből történő előállításánál lehetővé teszi a fejlesztett gáz mennyiségének jelentékeny növekedését, mimellett a tisztításra szolgáló anyagok (oxydok) folytonosan és önműködően megújíttatnak. A találmány tárgyát képező eljárás lényegileg abban áll, hogy: 1. gázhoz az előállítás alatt bizonyos arányban levegőt vezetünk; 2. a kátrányban levő világító szénhydrogéneket azáltal, hogy a kátrányt a bevezetett levegővel érintkezésbe hozzuk, kiválasztjuk ; 3. az előállított gázt benzollal vagy más, szénhydrogénhez gazdad anyag segélyével gazdagítjuk. Ez egymást követőleg alkalmazott müveletek azt eredményezik, hogy a termelt gáz mennyiségét az eddigi teljesítménnyel szemben 12—20°/o-kal növeljük anélkül, hogy a világító képesség bármi tekintetben is károsan befolyásoltatnék. A levegő bevezetése s kellő mennyiségének meghatározása nagyon egyszerű módon történik. Levegőtartánnyal kapcsolatban ugyanis megfelelő űrméretű közönséges gázórát rendezünk el, mely utóbbit mutatóval ellátott csappal szerelünk föl s annak segélyével a bevezetett levegő mennyiségét, a megejtett próbák eredménye szerint szabályozzuk. A levegőt a számlálón való áthaladása után több közfallal fölszerelt szaturáló készülék felé tereljük, mely utóbbiba a gyártásnál keletkező kátrányt vezetjük, miután az előzőleg közönséges tisztító-kádon keresztül haladt. A szaturáló készülékben folytonosan cirkuláló kátrányt olyan magas hőfokon tartjuk, mely megfelel a féldesztilláció hőfokának, mivel célunk az, hogy a kátrányból a világító szénhydrogéneket lehető tökéletesen kiűzzük. A hőfokkal mindamellett 200° C.-on alul kell maradnunk, nehogy a telítő készülékben ragadós koksz keletkezzék. A hőmérsékletnek ily fokon való megtartása nem okoz nehézséget, mivel a kátrány a szaturálóban megszakítás nélkül kering. Ily módon a számlálóból a szaturálóba vezetett levegő az utóbbiban a hevített kátrányból fölsza-