38154. lajstromszámú szabadalom • Többlépcsős gőzturbina

.Megjelent lí>07. évi március l»ó ll-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 88154. szám. V/d/i. OSZTÁLYTöbblépcsős gőzturbina. PROELL WILHELM MAGÁNMÉRNÖK DRESDENBEN. A szabadalo n bejelentésének napja 1906 augusztus hó 10-ike. Jelen találmány tárgya többlépcsős gőzturbina, mely a gőz melegét tökéletesebben kihasználja, mint az eddigiek. A tapasztalás által igazolt ama törekvés mellett, hogy a bevezetett gőz hőfoka minél nagyobb legyen, nem lehet elkerülni, hogy a kisugárzási veszteségek az első nyomásfokozatokban a hőfok emelkedésével lényegesen ne növekedjenek s jelentékeny értéket ne képviseljenek, ha csak az egyes fokozatok koncentrikus elrendezése által arról nem gondoskodunk, hogy a belül fekvő magas nyomású részek kisugárzó hője a kívül fekvő közép- és alacsony nyomású részeknek javára váljék. Az ilyen berendezések azonban már szerkezeti szempontból is többnyire célszerűtlenek s ennélfogva nem is tudtak elterjedni. A szokásos többlépcsős axiális turbináknál a magas nyomású rész hője rendszerint a turbina környezetébe sugárzik szét minden irányban, anélkül, hogy a gőz munkafolyamata számára hasznosítható volna. Jelen találmány szerint ezen hátrány megszüntetése céljából a magas nyomású (a) rész, melybe a friss gőz a turbina közepén elrendezett (b) csőből és (c) gyűjtőtérből vezettetik, (d) gőzköpennyel van körülvéve, melyen a magas nyomású (a) részből kilépő s az alacsony nyomású (e) részbe vezetendő gőz a magas nyomású részben áramló friss gőzzel ellenkező irányban áramlik végig. Ezen gőz a magas nyomású részben már munkát végzett s ennélfogva jóval alacsonyabb hőmérsékkel bír, mint a friss gőz úgy, hogy a kisugárzási hővesíte ég aránylag csekély lesz. Másfelől azonban az átáramló gőznek ezen berendezés folytán alkalma nyílik arra, hogy a magas nyomású részből kisugárzó hőt fölvegye, minek következtében hőmérséke és munkaképessége emelkedni fog. A találmány szerinti berendezésnek tehát ugyanolyan hatása van, mint valamely közbenső hevítésnek, azonban itt, ami igen lényeges és jellemző, a hevítésre használt hőt nem a friss gőztől vonjuk el s ez utóbbit nem tesszük ezáltal csekélyebb értékűvé, hanem a hő itt ingyen áll rendelkezésünkre s máskülönben veszendőbe menne. A találmány szerinti ellenáramlások, melyeknek irányát a rajzon nyilak tüntetik föl, a termodinamikai hatás fokozásához lényegesen hozzájárulnak. A gőz, miután az alacsony nyomású (e) és (f) részeken átáramlott, a (g) csövön a kondenzátorba szívatik vagy a szabadba távozik. A gőzkiszivárgást (h i k) labirinttömítések akadályozzák meg. Kondenzálás esetén a gőznyomás a ma-