38150. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fénytávíró (fényjeleket adó) készülék

— 2 — gépeknél, a szavak közt hézagokat lehessen hagyni. A (G) billentyűket (I) rudak tartják, melyek két egyenesen vezelő (J) lemezben vezetődnek. E rudak (K) fémfésiiket hordanak, melyek fogai azon jelnek megfelelően vannak elosztva, melyet mindegyik fésűnek létrehoznia kell. Az illető fésű fogaival a (B) higanytartányokba merül, ha a fésű fogainak megfelelő billentyűt lenyomjuk, miáltal egy lámpacsoport fölgyúl, mely a megütött billentyűnek megfelelő írásjelet, számjegyet, vagy betűt tünteti elő. A fésűt (M) rúgó hozza vissza normális helyzetébe. A (H) spáciumbillentyű két oldalán az áramelosztó készülék működésének beszüntetésére szolgáló (N) gomb és az elektromágneses be- és kikapcsoló készülék kiiktatásására szolgáló (0) gomb foglal helyet. A fő relais föladata, hogy az áramot vagy csupán az áramelosztó készülékhez, vagy* egyidejűleg úgy ehhez, mint az elektromágneses bekapcsoló készülékekhez vezesse, vagy hogy az áramkörbe kondenzátort kapcsoljon be, hogy a leadó készüléknél az árammegszakításnál keletkező szikrázást csökkentse. E relais két (Al) tekercsből áll (3., 4. és 5. ábrák), melyek alul vasból való (Bl) armatúra segélyével vannak egymással összekötve, mely a vonzóerőt növeli és áramzárásnál a (Cl) magra hat és így a (Dl) emeltyűt működteti, mely (El) tengely körül forgatható és mely (FI) rézlemezt hord (3. és 4. ábrák), mely utóbbinak alsó végén (Gl) ezlistkontaktusrúgók vannak elrendezve. Utóbbiak a (Dl) emeltyű lengései folytán (H7) állrtó csavarokkal (3. ábra), vagy (Hl, H2, H3, H4, H5, H6, H7, H8) állító csavarokkal (5. ábra) jönnek érintkezésbe. A (Hl, H2, H3, H4) állító csavarok (I) tekercsekhez (3. és 5) ábrák csatlakoznak, melyek egymásután lévén kapcsolva, ellenállást létesítenek és az áramot az elektromágneses kapcsolókhoz vezetik. A (H5, H6) állító csavarok az elosztó készülék áramának átvitelére szolgálnak, míg a (H7, H8) állító csavarokon át az áram az (11) kondenzátorhoz (3. ábra) jut. Mindezen állító csavarok készülékeikkel a (Jl) szorító csavarok segélyével (3. és 5. ábrák) vannak összekötve. Az (Ll) állványon (Ml) állító csavar van megerősítve, melynek segélyével a (Gl) rúgó távolsága a (H7) rúgótól szabályozható. A (Cl) magvakat minden áramzárás után az (NI) rúgók újból megemelik. Az önműködő áramelosztó készülék lényegében az (a) elektromágnesből (5. ábra) és a (b) vasarmaturából áll. Ha az (a) elektromágnesen keresztülfolyó áramot zárjuk, a (b) armatúrát az elektromágnes magához vonja. Ezen elmozgásánál az armatúra (c) emeltyűt visz magával, mely (d) tengely körül leng (7. ábra) és (f) tengely körül lengő (e) tuskót mozgat, mely (g) ellensúly következtében (h) kést közelít az (i) zárókerékhez. A (c) emeltyűt (j) rúgó forgatja vissza eredeti helyzetébe, mely azután az (i) kereket egy foggal tovább forgatja. A második (k) kés (6. ábra), mely az (m) tengely körül forgatható és (n) ellensúlylyal ellátott (1) emeltyűn van elrendezve, meggátolja, hogy az (i) záró kerék visszaforogjon, vagy két foggal forogjon előre. Az (o) csavarok (6. és 7. ábrák) a készülék szabályozására szolgálnak. A záró kerék (p) tengelye (q) rudat tart, mely egyik végén három (s) kontaktusrúgóval bír. Utóbbiak az elektromágneses be- és kikapcsoló készülékekkel összekötött (t) kontaktustesteken csúsznak, míg a (q) rúd másik (u) végén annak kiegyensúlyozására elállítható (v) ellensúly van elrendezve. A (q) rúdon (x)-nél két további (y) kefe vau megerősítve, melyek a fémes (z) gyűrűn csúsznak és a rendes vezetékből kapják az áramot, hogy azt egymást követőleg a (t) kontaktusokra osszák el. Az egész szerkezet (w) lemezen van megerősítve. Ezenkívül az (xl) számlap az egyes fölfogó tábláknak megfelelő kontaktusok számmegjelölésével bír, miáltal az írógépet kezelő egyén az (sl) mutató megfigyelésével föl-