38145. lajstromszámú szabadalom • Műtőasztal
ellátva. A keretet alkotó fémrúd ugyanis úgy van meggörbítve, hogy két (5) pofa képződik, melyek a (g h) hosszgerendákra erősített (4) szögekhez ütköznek. Aszerint, amint az asztal mozgékony lapját alkotó táblák egyikét vagy másikát többé-kevésbbé fölállítjuk, a táblához foglalt (2) keret a (g h) hosszgerendákkal nagyobb vagy kisebb szöget fog bezárni. Hogy bizonyos orvosi műtéteknél elég hosszú lejtős lapot kapjunk, melyen a beteg törzse, medencéje es combjai elférjenek, az asztallapot az 1. ábrán szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe állítjuk. Ez esetben az (ul) és (u2) lapokat egymással szilárdan összekapcsoljuk, mely célra a lapokon alkalmas módon elrendezett reteszeket használhatunk. Magától értetődik, hogy az asztallapot alkotó négy táblát, ugyanilyen reteszek segélyével, egymással szintén szilárd kapcsolatba hozhatjuk, hogy az egész asztalnak bármilyen kivánt hajlásszöget adhassunk. Ha a leírt asztalszerkezetet nyugágy vagy tükröző szék gyanánt akarjuk használni, akkor az (u ul u2 u3) táblák mindegyikét (6) párnákkal szereljük föl, melyek tetszőleges módon erősíthetők a táblák fölső oldalához. Ezen párnákat természetesen ismét eltávolítjuk, ha az asztalon műtétet akarunk végezni. Végül az alsó (d) harántrudak végeire (dl) görgők vannak ágyazva, melyeknek segélyével az asztal könnyen tovább tolható. Ha az asztalt nyugágy gyanánt akarjuk használni, akkor az asztalvázat úgy nyújtjuk ki, hogy fölső széle egy rendes szék ülőlapjának magasságában feküdjék (1. ábra). Ha ellenben a nyugágyatginekologiai vizsgálatokra alkalmas székké akarjuk átalakítani, akkor a (k) tengelyt a (q) forgattyú segélyével úgy forgatjuk el, hogy az (m) és (p) harántrudak egymáshoz közeledjenek. Ennek következtében az (a a) és (b b) keresztek végei szintén egymáshoz közelednek, míg az (e f g h) hosszgerendák részei a (j) hornyokkal kapcsolódó (i) csapok által vezetve, egymáson csúsznak. Ha az asztalváz már a legmagasabb helyzetbe jutott, akkor az (u2) tábla széle az asztalváz szélén fekszik (8. ábra), míg az (u3) táblát két (7) kar tartja vízszintes helyzetben, melyeket (8) csuklók foglalnak a fölső (d) harántrúdhoz. A (7) tartókarokból (9) rudak állnak ki (4. ábra)* melyek a (7) tartókban csúszhatnak s a combok vagy talpak alá helyezendő (10) támaszokat hordanak. Ha az asztalt tükröző székké akarjuk átalakítani, akkor az (u3) táblát a (v) csuklóból kiemeljük úgy, hogy az (u2) tábla széle szabaddá válik. Az (u2) tábla a szokásos (u4) kivágással van ellátva (2. ábra). Hogy a (7) tartók mindig vízszintesen feküdjenek, a hozzájuk tartozó (d) harántrúd mindkét végén négyszögletes hornyok vannak alkalmazva, melyekbe a (7) tartóknak az (e f) hosszgerendák (r) kivágásaihoz hasonló kivágásai feküsznek. A (7) tartók (9) rúdjai az asztallap (u3) táblájának alátámasztására szolgálnak, midőn az (u3) tábla valamely műtét végzése céljából az asztalra van szerelve s az asztalváz a legmagasabb helyzetet foglalja el (8. ábra). A 10—23. ábrák az asztalszerkezetnek módosított kiviteli alakját mutatják. A fémből készült asztal váz itt is két (a) és (b) andráskeresztből áll, melyeknek szárai a (c) pontokban csuklósan vannak egymással összekötve. A kereszt alsó szárait (d2) harántrudak kötik össze (12. ábra), melyeknek megerősítési módja alább fog leíratni. Az asztalváz fölső részén két U-keresztnretszetű (el) és (fl) hosszgerenda van elrendezve, melyek mindegyike két egyenlő hosszú részre van osztva s a két rész öszszefoglalására egy (gl) csúszóléc szolgál (20. és 21. ábra), melynek egyik vége a hosszgerenda egyik feléhez van erősítve, másik vége pedig a hosszgerenda másik felének üregében csúszhat. Hogy a (gl) léc a hosszgerendák üregéből oldalt ki ne csúszhasson, az (el) és (fl) gerendák ürege (hl) fémlapokkal van befödve, melyek a gerendák egyik felére vannak erősítve.
