38143. lajstromszámú szabadalom • Központi kapcsolóberendezés távbeszélő vezetékekhez
— 3 vonalválasztókkal egy elosztó kapcsoló tábla által eszközölt kapcsolatait vázlatosan ábrázolja, a 3., 4. és 5. ábrák a központi kapcsoló berendezés módosított kiviteli alakjait mutatják, abol is az utolsó kiviteli alak számláló készülékekkel áll kapcsolatban. Az (A) előfizető állomás (1. ábra), valamint a közös vezetékbe kapcsolt két (B) és (C) állomás a kézzel kiszolgálandó központi kapcsolóknál szokásos módon vannak berendezve. Mindegyik előfizető állomás vezetékeihez a központban egy (S) vonalválasztó tartozik. E vonalválasztók célszerűen a kapcsoló táblától elkülönített helyiségben vannak elrendezve és a kapcsoló tábla mezőiben lévő (31 32 3S . . .) multiplex kapcsolókkal annyi központi kapcsoló vezeték segélyével vannak összekötve, amennyire a várható forgalomra való tekintettel szükség van. Az 1. ábrán egyetlen teljesen központi kapcsoló vezeték van föltüntetve. Azon vezetékek, melyeken át a beszélgetési áram halad a hívó (A) és a hívott (B) előfizető állomások közt, az ábrán vastag vonalakkal vannak rajzolva. Az összeköttetés a (B) állomás (3l ) kapcsolójába dugott (4) dugó segélyével van létesítve, míg a (32 ) és (3S ) átkapcsolok szabadok. Mindegyik előfizető állomás vezetékéhez a központban egy (17) vonalrelais és egy (2) kikapcsoló relais tartozik; ezek azonban itt nincsenek, mint az ismert központi kapcsoló berendezéseknél, közvetlenül összekötve a fölhívó jelt adó készülékkel, illetőleg a kapcsoló tábla multiplexkapcsolóival, hanem a megfelelő (S) vonalválasztóval. E vonalválasztó továbbá egy (9) relaisvel, egy (10) működtető relaisvel és egy (44) kikapcsoló relaisvel bír, hasonlóan az összeköttetést önműködően létesítő kapcsoló berendezéseknél alkalmazott vonalválasztókhoz. Míg azonban ezen utóbbi berendezéseknél a vonalválasztók arra szolgálnak, hogy egy másik vonalválasztóhoz vezető szabad vezetékkel összeköttetést létesítsenek, addig a jelen berendezésnél használt vonalválasztók célja a hívó előfizető vezetékének a legelső szabad központi kapcsoló vezetékkel a kapcsoló táblán lévő multiplexkapcsoló útján való összekötése. A nagy számú, pl. 10,000 előfizető állomás vezetékei, mint rendesen csoportokba, pl. tíz, egyenkint tehát 1000 vezetékből álló csoportba vannak osztva. Mindegyik előfizető állomás vezetéke egy vonalválasztóval bír, melyek központi kapcsoló vezetékek útján a kapcsoló tábla multiplexkapcsolóival vannak összekötve. Utóbbiak három-három mezővel bíró szakaszokban úgy vannak elrendezve, hogy az egy-egy mezőben várható fölhívásokat egy alkalmazott elintézheti. Erősen igénybevett berendezéseknél pl. 50 alkalmazottra fog kelleni számítani, kik a kapcsoló tábla 17, egyenkint három mezővel bíró szakaszán dolgoznak. A kapcsoló tábla mindegyik mezőjében 20, egy-egy szakaszában tehát 60 központi kapcsoló vezeték végződik, melyek mindegyike egy-egy vezetékcsoport vonalválasztóinak a várható forgalomnak megfelelő számú kontaktuspeckeivel van összekötve. 100 kontaktuspecek elrendezése esetén eszerint mindegyik 1000 előfizetőt tartalmazó csoport 100 központi kapcsoló vezetékkel hozható összeköttetésbe. A vonalválasztóknak a kapcsoló táblával való kapcsolatai már most úgy vannak berendezve, hogy azon esetben, ha a 10 vezetékcsoport mindegyikéből egyidejűleg vagy majdnem egyidejűleg két-két fölhívó jelzés érkeznék a központba, ezen összes fölhívó jelzéseket a kapcsoló tábla első szakaszának első mezője előtt ülő alkalmazott kapná, ha azonban valamelyik vezetékcsoportból kettőnél több fölhívó jelzés érkezik be, ezek a második és esetleg a harmadik mezőre mennek át. Ezért célszerű az első vezetékcsoport vonalválasztókontaktusait a kapcsoló tábla mindegyik mezőjében az (1) és (13) multiplexkapcsolókkal összekötni, a második vezetékcsoportét a (2) és (14) multiplexkapcsolókkal s. i. t. A vonalvezetők a hozzájuk tartozó előfizető állomások kagylóinak leakasztása után önműködően hozzák összeköttetésbe az ugyanazon csoportba tartozó (numerikus sorrend szerint) első szabad központi vezetéket a központi kapcsoló táblával.
