38138. lajstromszámú szabadalom • Ólomzárfogó

— 2 -tartja. Kicserélés céljából a (17) gorabot meg kell nyomni, mire a fogó nyitott állapotában (5. ábra) a (12) és (13) betétrész együtt kivehető a fogóból, hogy azután a (14) csavar -eltávolítása után szétvéve és valamelyik rész újjal kicserélve, újból beilleszthető legyen. A (3) pofarész szintén körkeresztmetszetű mélyedéssel bír, melybe a másik (20) sajtoló betét van lazán beillesztve. E betétbe egy (21) csap van becsavarva, mely a (3) pofarész furatán át kissé benyúlik a (2) pofarész két (5) oldalnyúlványa közti hasítékba. E csapot a fogó szétnyitása alkalmával (5. ábra) az (1) emeltyű fejének fölső széle benyomja a (3) pofarész (6) középrészének megfelelő (22) kivágásába, miáltal a csappal összekötött (20) betét a (3) pofarész mélyedéséből kissé kitolódik, hogy az elkészült ólomzár könnyen kivehető legyen. A fogó működése már most a következő : Ha a fogantyúkat széthúzzuk, mindenekelőtt az ezekbe erősített (9) és (10) csapok a (11) kengyel hasítékainak ellenkező végeibe tolódnak (4. ábra). Ezalatt a fogó pofái zárt helyzetben vannak. Ha most a fogantyúkat még jobban széthúzzuk, a (9) csap, mely tovább nem mozoghat, szolgál a (4) forgási csap helyett az (1) emeltyű forgási csapja gyanánt úgy, hogy a (4) csap és vele az egész (2) pofarész a (3) pofarészhez képest jobbfelé eltolódik (5. ábra) és a betétrésziek megnyílnak, hogy ólomzárat közéjük illeszteni és ezt a fogó összecsukásával, ami a fogantyúk egymáshoz közelítése alkalmával az (1) emeltyű fejének a (3) pofarész (6) középrészére gyakorolt hatása alatt történik (5. ábra), elkészíteni lehessen. A fogó újbóli szétnyitása alkalmával azután, annak következtében, hogy az (1)' emeltyű, fejének fölső részével (5. ábra) a (20) betétből kinyúló (21) csapra nyomást gyakorol, e- betétet és vele a kész ólomzárat kitolja a (3) pofarész mélyedéséből úgy, hogy az most akadálytalanul kivehető. A (3) pofarész szélén látható (23) bevágás a (12 13) betétrészek kicserélésének megkönnyítésére, a fölső szélen lévő (24) bevágások pedig az ólomzárt. tartó zsinegek átbocsátására szolgálnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ólomzárfogó, azáltal jellemezve, hogy az egyik pofarész, mely az egyik fogantyúval csuklósan van összekötve, a másik fogantyúval bíró másik pofarészhez képest párhuzamosan -eltolható azáltal, hogy a két pofarészt egymással a két fogantyún ülő csapokra lazán ráhelyezett, a csap-oknak megfelelő külön hosszhasítékokkal bíró körívalakú kengyel köti össze, melynek hosszhasítékaiban a két csap, a fogó szétnyitása alkalmával szabadon -eltolódik úgy, bogy a két pofarész egymástól való eltávolodása csak akkor v-eszi kezdetét, midőn az egyik pofarészhez csuklósan kapcsolt fogantyú többé nem -ezen csuklócsap, hanem most már rögzített csapja körül forog el. 2. Az 1. pontban igényelt ólomzárfogó kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a fogó szétnyitásának utolsó szakaszában az -egyik pofarészhez csuklósan kapcsolt fogantyú, fejével a másik pofarészbe eltolhatóan illesztett sajtoló betétet kissé kitolja és ezzel az elkészült ólomzárat szabaddá teszi. 3. Az 1. és 2. pontokban igényelt ólomzárfogó kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a hónapot és napot sajtoló betét a pofarészbe kicserélhetően van beillesztve azáltal, hogy a belső hengeralakú betétrészt körülvevő és ezzel szilárdan összekötött külső, gyűrűalakú betétrészt a pofarész ke-resztfuratába illesztett és rugalmasan ágyazott rúd, végével a külső betétrész mélyedésébe nyomulva, helyzetében ' fogva tartja. (1 rajzlap melléklettel.) PAJ.LA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUOAPE6TBN