38129. lajstromszámú szabadalom • Regeneratív gázkemence

— 3 — és a regenerátor között közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé és hogy az előmelegített levegőt a kemencébe bevezető nyílás, valamint a levegőt a regenerátorba bevezető nyílás a másik kemencevégen fekszik, mimellett azonban ezen két nyílást a hőkiegyenlítő kamra és a regenerátor között fekvő fal oly módon elválasztja, hogy a levegő a regenerátoron és a kiegyenlítőn át a kemencéhez haladva, irányváltozást kap. Ezáltal elérjük, hogy a kemence fűtőgázai a regenerátoron az előmelegített levegővel mindig ellentétesen haladnak át. Magától értetődik, hogy az elrendezés oly módon is megfordítható, hogy a fűtőgázok teszik meg a megtört utat. A kemence két légregenerátorral tartatik üzemben; a gázfejlesztő célszerűen a kemenceszerkezet egy részét képezi és a gázt közvetlenül a kemencének adja át. Emellett a regenerátorok közvetlenül a kemence alatt építtetnek be úgy, hogy a hőkiegyenlítő kamrák a kemencetalp alatt fekszenek, miáltal a kemencetalp is melegíttetik, ami a tuskók melegítésére jelentőséggel bír. Ha a hőkiegyenlítőn a levegő vezetendő át, akkor minden regenerátor részére egy ily hőkiegyenlítő rendezendő el. Ha ellenben az égési gázokat kell a hőkiegyenlítőn átvezetni, akkor egyetlen hőkiegyenlítő elegendő. Az első esetben a kemence felé irányított meleg légáramok, valamint a kemence hidegebb végéről jövő égési gázok mozgásiránya is mindegyik oldalon két alkalmas szelep által szabályoztatok. Az utóbbi esetben a kemencének csak egyik oldalán kell egyetlen szelepet elrendezni. A rajzok 5—21. ábrái a hőkiegyenlítő kamráknak forgókemencéknél való elrendezését a legkülönbözőbb kiviteli alakokban mutatják. Az 5. és 6. ábra a találmány értelmében szerkezeit forgó- vagy lökőkemence függélyes és vízszintes metszete; a 7. ábra a 3. ábra 7—7 vonala szerinti metszete; a 8. és 9. ábra a kemence egy másik kiviteli alakjának függélyes és vízszintes metszete; a 10. és 11. ábra a 8. ábra 10—10 és 11—11 vonala szerinti metszete; a 12. ábra egy további kiviteli alak függélyes metszete; a 13. ábra egy harmadik kiviteli alak függélyes metszete; a 14. ábra szintén egy forgó- vagy lökőkemence függélyes metszete; a 15., 16., 17. és 18. ábra a 14. ábra 15—15, 16—16, 17—17 és 18—18 vonala szerinti metszete; a 19., 20 és 21. ábra a szelepek és a bevezető csatornák függélyes keresztmetszete; a 22. és 23. ábra egy, a találmány értelmében szerkesztett pörkölőkemence hossz- és vízszintes metszete. Az 5—7. ábrák szerinti kiviteli alaknál a gáz az (a) gázfejlesztőből (c) gázcső vön át vezettetik be a (b) kemencébe, mely cső célszerűen a kemenceágy középtengelyében nyílik. A szokásos módon (d) reverzáló szelepen át belépő levegő a két (e) regenerátor egyikén halad át, melyek fölváltva tartatnak üzemben; a levegő a regenerátorból a megfelelő (f) hőkiegyenlítőn vonul át és végül a két (g) légcsatorna egyikén a kemencébe áramlik, mely légcsatornák alkalmas (h) szelepekkel szabályoztatnak, melyek fölváltva átállíttatnak, hogy a kemence és az üzemen kívül lévő hőkiegyenlítő között a kapcsolatot elzárják. A levegőt esetleg egyetlen középső (g3) csatorna (20. és 21. ábra) vezetheti be. A láng a kemenceágy fölött a kemence hidegebb része felé halad, hol az égéstermékek az (i) csatornák egyikén át eltávoznak; az (i) csatornák a fölváltva működtetett (k) szelepek által fölváltva elzáratnak. Az égéstermékek ezen (i) csatornáktól a rövid (kl) huzamon át azon regenerátorba haladnak, melyen épen nem áramlik át levegő. Az égéstermékek végül az (l) kéményhuzamon át eltávoznak. A melegítendő (m) tömbök vagy tuskók alkalmas (n) lökőszerkezetek által vagy valamely más módon a kemence hidegebb végéről a melegebb vég felé tolatnak. A