38126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés jeladásra drótnélküli távírás számára

— 2 talmú vagy hydrogén-vegyiileteket tartalmazó légkörben léfe3Ítjük az ábrán a készülék oldalnézetben, részben metszve és egy távírókulecsal való összeköttetésében van föltüntetve. 5. ábra a 4. ábra nézete. 6. ábra a készüléket részint fölülnézetben eltávolított födővel, részint pedig metszetben, 7. ábra a készüléket a másik oldalról nézve mutatja. A 4—7. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál, a fényív teljesen kioltatik és ismét fölgyujtatik. 8. ábra a távírókulcs oly foganatosítási alakjának sematikus rajza, mellyel a fényív hosszát változtathatjuk. Az 1. ábrában (a) és (b) a transzformáló berendezés tápvezetékei, (c) önindukciós tekercs, (d) és (o) a fényív elektródái. A fényíven kívül a rezgési kör még az (f) önindukciós tekercsből és a (g) elektromos kondenzátorból áll. A leírt rezgési kör ösmert módon közvetlenül vagy induktív áttétellel az ösmert külső állomási berendezéssel (antennák, szekundér tekercsek stb.) összekötve. A 2. és 3. ábra szerinti sematikus rajzban föltüntetett távírókulcs a (k) tárcsából áll, mely egy (m) tengelyre van ékelve, amelyet egy óramű vagy hasonló a föltüntetett nyíl irányában igyekszik forgatni. A tárcsának alkalmas pontjain (n) és (o) ütközőpeckek vannak elrendezve, amíg a távírókulcs (p) karja fölső, í 11. alsó oldalán (q) és (r) ütközőkkel van ellátva. Az (m) tengelyre továbbá, amint az a 3. ábrából látható, az (s) forgattyú van ékelve, mely (t) hajtórúd segélyével a berendezés egyik (u) elektródájával van összekötve. Ha az (s) forgattyú belső holtpontjában áll, akkor az (u) és (v) elektródák egymással érintkeznek. A kulcs már most a következőképen működik : Ha a (p) kart lenyomjuk, akkor a (q) ütköző az (n) pecket elengedi, mire az óramű a (k) tárcsát a nyíl irányában fogja forgatni. Amint az (s) forgattyú belső holtpontjába ér az (u) és (v) elektródok érintkezésbe jutnak, miáltal az áram záratik. A forgattyú további elfordulásánál az elektródok ismét eltávolíttatnak egymástól úgy, hogy fényív képződik. Ha az ív helyes hosszát elérte, a (k) tárcsa forgását az (n) ütközőhöz fölső (o) pecek megakasztja és a fényív égve marad mindaddig, míg a kulcsot lenyomva tartjuk. Ha ellenben a kulcsot eleresztjük, akkor a (k) tárcsa, mivel az (o) pecket az (r) ütköző már nem akasztja meg, tovább forog, a fényív pedig azáltal, hogy az elektródok közötti távolság hirtelen megnagyobbodik, kialszik, és csak akkor fog ismét fényív keletkezni, ha az elektródok a kulcsnak újbóli lenyomása által érintkezésbe hozattak egymással. Ugyanezen berendezést a táviratozáshoz oly módon is használhatjuk, hogy az ívhosszat megváltoztatjuk anélkül, hogy az ív kialudna. Ez esetben csak a szenek közötti távolságot kell helyesen megválasztani, illetve az ütközőket, a forgattyút stb. kell megfelelően méretezni, ill. elhelyezni. A 4—7. ábrában föltüntetett készülék egy távírókulcsnak hydrogént tartalmazó légkörben elrendezett elektródokkal való kombinációját tünteti föl. Ezen készülék egy szekrény-bői áll, melynek (1) mellső fala szigetelő anyagból, pl. márványból van készítve. A szekrény a tömítően záró 2 födéllel van lezárva. Az (1) falban a vastag (3) szénelektród foigathatóan van beille&ztve, mely az áram hozzávezetésére szolgáló (4) kontaktusrúgóval van ellátva. A szekrény egyik oldalfalába az (5) tengely van ágyazva, mely a (6) és (7) tárcsákból álló súrlódási kapcsolást hordja (6. ábra). A (6) tárcsa a tengelyre van ékelve, míg a másik (7) tárcsa (8) rúgó segélyével szoríttatik az előbbihez. A (7) tárcsa a (9) fölfelé irányuló karral bír, mely a másik (10) rézelektródot hordja (4. ábra). A (9) kar mozgását hátrafelé a (11) ütköző-csavar határolja. Az (5) tengely a szekrényen kívül levő végén a (12) kart hordja, mely a (13) csuklós szerkezet segélyével a föl- és lefelé mozgatható a (15) rúgó által fölfelé szorított (14) rúddal van összekötve. A (14) rúd a (16) nyomógomb segélyével lenyom-