38082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd kazánkő lerakódásának megakadályozására

Megjelent 1í)<>7. évi március lió 379-én. KIR. MAGY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 38082. szátu. V/e/a. OSZTÁLY. Eljárás szilárd kazánkő lerakodásának megakadályozására. ABRAHAM FERDINÁND CÉG MŰSZAKI IRODA BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 julius hó 24-ike. A gőzkazánokra nézve a kazánkő a legveszedelmesebb. Bizonyos, a tápvízben tartalmazott sók a kazánfalakra szilárd kérgek gyanánt lerakódnak és kemény kő képezése mellett tökéletesen odasülnek. A kazán ily részei, minthogy víz által nem érintetnek, könnyen izzóvá lesznek, mimellett a vas oxydálódik, vagy a kazánkő hirtelen lepattog, az izzó vasat víz éri, mely erre oly hirtelen alakul át gőzzé, hogy a kazán fölrobban. Ha ezen jelenségek — rendkívül kedvező körülmények mellett — nem lépnek föl, akkor a kazánkő eltávolítása más hátrányokat okoz. A kazánkő ugyanis oly szorosan tapad a kazánlemezekhez, hogy eltávolításához nagy mechanikus erő szükséges, a kazánkövet igen éles kalapácsokkal kell leverni. Emellett a kazánlemezek megsérülése és így tömítetlenségek föllépése nem kerülhető el. A cserzőszerek csoportjában ismeretesek oly kazánkőellenes szerek, melyek a kazánkő képződésének megakadályozására hivatottak (lásd Fischer «Chemische Technologie des Wassers 1878» című művének 237—239. oldalait és a 77124. számú német szabadalmi leírást). Azonban ezen testek karboxylcsoportokat tartalmaznak, tehát savjellegüek. Ennélfogva ezen szerek a kazánfalak fémanyagát megtámadják. A találmány lényegében azon alapszik, hogy a kazántápvízhez pótlék gyanánt tannigensavat (katechin) (lásd Gmelin «Handbuch der organischen Chemie» című művének III. kötet 303. oldalát) adunk hozzá. Ezen anyag nem tartalmaz karboxylcsoportokat (lásd például «Berichte der deutschen Chemische Gesellschaft» XXXY. kötet 1867. oldalát), miért is nem savjellegű. Az említett anyag a catechu egy alkatrészét képezi (lásd Dr. Hertwig «Handbuch der prakt. Arzeneimittellehre für Tierárzte, Leipzig 1863» című mű 114. oldalát). Az említett anyag a tápvízhez hozzáadva, azt létesíti, hogy a kazánkő iszap- és poralakban leválik úgy, hogy a kifúvott gőzkazánból kisöprés által könnyen eltávolítható, amennyiben már a kifúvatásnál a vízzel és gőzzel együtt el nem távozott. Az említett eljárás foganatosítására a tannigensavat közvetlenül a tápvízhez adjuk hozzá, vagy pedig parafadarabokat tannigensav oldatával itatunk és ezután a kazánba helyezzük, amint az már más ilyfajtájú szereknél ismeretes. Emellett azt érjük el, hogy a tannigensav fokozatosan a vízhez keverődik és így hosszabb időn át.