38070. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló
— á -a (20) nyúlványokhoz, hozzáférhető helyen, vonóláncok erősíthetők, melyek a kocsi homlokfala mentén mindkét oldalon kifelé vannak vezetve s melyeknek egyszerű meghúzása által a fülek fölérné lhetők. Vagy pedig, mint a rajz mutatja, a (20) nyúlványok lyukain (21) rúd tolható át, mely a kocsi harántirányában kifelé nyúl és kívülről (22) foganttyúban végződik úgy, hogy a fül ezen rúd segélyével kényelmesen fölemelhető. Ámbár a vonórúdon alkalmazott főkapcsoló horog megmaradhatna, mégis célszerűbb azt eltávolítani, vagy legalább is rövidebbre venni és pedig vagy azért, hogy a kapcsoló tagok ennek megfelelően erősebbekre legyenek készíthetők s ennek folytán a kapcsolás további biztosítása 'el legyen kerülhető, vagy pedig azért, hogy a rendes kocsik biztosító kapcsolója, ill. szokásos főkapcsolója könnyebben be legyen akasztható. A vonóhorgok meghagyása esetén a kapcsolószerkezetnek a horgokra forgathatóan ágyazott (7) karjai kengyelekké képezhetők ki, melyek aztán a vonóhorgokba akasztatnak. A kapcsolószerkezet működési módja a következő: Kapcsolás előtt mindkét kocsi (9) füleinek a legmélyebb helyzetet kell elfoglalniok, melyben a másik kocsi (10) horgainak mellső rézsútos fölületeivel állnak szemben. Ha most a két kocsi egymáshoz közeledik, akkor a két kocsi (9) fülei a másik kocsi (10) horgainak rézsútos mellső lapjain fölfelé csúsznak s kettős kapcsolást létesítenek. Ekkor a kapcsolószerkezetet a (24) lánc meghúzása által megfeszítjük, miközben az (1) rudak a (2) rudak (6) hasítékaiban előre tolódnak. A (6) hasítékok, valamint a (2) rudakat a kocsi homlokfalával összekötő (3) láncszemek a kapcsoló szerkezetnek elég mozgási szabadságot engednek meg, hogy a kocsik kanyarulatokban is haladhassanak. Azonkívül az (1) rúdnak a kocsival való összekötése azon előnyt nyújtja, hogy az (1) rúd valamelyik csavarkapocs elszakadása esetén a kapcsolást átveheti. Ha a kocsikat szét akarjuk kapcsolni, akkor először a kapcsolószerkezetet meg kell ereszteni, mire a kapcsoló tagok a (21) rúd megemelése által kioldhatok. Ennek megtörténtével a kocsik széttolásának semmi sem áll többé útjában úgy, hogy a leírt egyszerű kapcsolószerkezet minden, az ütközőkön belül végzendő munkát fölöslegessé tesz. Azonkívül a jelen kocsikapcsoló a meglévő ütközők átalakítását is megengedi, így pl. a (2) tartórudak az ütközőket alkothatják. Az új kapcsolás fölszerelésének átmeneti ideje alatt oly kocsik is összekapcsolhatók, melyeknek egyike a régi, másika pedig az új szerkezettel van ellátva, amennyiben ezen célból csak az (1) rúd üres középső szakaszán kell egy kéttagú, megfelelő hosszú láncot alkalmazni, mely aztán a régi kapcsoló vonóhorgába akasztatik. Ennél fogva üzemzavarok a fölszerelés átmeneti ideje alatt sem léphetnek föl úgy, hogy az új kapcsoló szerkezet fokozatosan alkalmazható. A fűtő- és fékező szerkezetek elhelyezése és kezelése sincs akadályozva, úgyszintén a kocsik áthidalása is minden nehézség nélkül végezhető. Az új kapcsolószerkezet, ha szakszerűen és szilárdan van készítve, a kocsik oldalirányú dobálásait ütközések alkalmával megakadályozza, mely körülmény folytán a kocsi anyaga, valamint a törékeny árúk kellően megkíméltetnek s maga a kapcsolószerkezet is igen kevés, úgyszólván semmi javításra sem szorul. SZABADALMI IGÉNY. Önműködő vasúti kocsikapcsoló, jellemezve az ütközők síkjában (2) tartórudakon elrendezett s ezeknek (6) hasítékaiban vezetett rövid (1) harántrúd által, melyre egy kifelé nyúló (21) rúd segélyével csakis fölfelé forgatható (9) fül és egy szintén csak fölfelé forgatható (10) horog van ágyazva, míg a kapcsolószerkezet meghúzására egy csavarkapocs szolgál, mely a (15) kapcsoló csavaron ülő (16) lánckerék és az ütközők körül vezetett (24) végtelen lánc segélyével a
