38067. lajstromszámú szabadalom • Fém sodronyszalagok előállítására szolgáló gép

Iából egy-egy (c') csap áll ki, mely a hozzátartozó (F) tárcsa forgása közben a tárcsa görbe hornyában vezettetik, minek következtében a (c) villa függélyes irányban föl s alá mozog s az (a) vagy (a'x) kar lengésbe jön. A görbe horonnyal bíró tárcsák alkalmazása folytán azon rúgó, melyet a mechanizmus mozgatandó részének a bütyökkel való érintkezésben tartására rendszerint használnak, mellőzhető. A váltakozva lengő (d d'x) sodronyhajlító ujjak az (a a'x) sodrouytartó karok mellső végeinek átellenes oldalain vannak elrendezve (4. ábra) s úgy vannak meghajlítva, hogy a szomszédos kar mellső végét körülfoghassák. Az ujjak mindegyikének szabad végén (d') bevágás van kiképezve (3. ábra), mely a szomszédos kar fölemelt helyzetében valamivel ezen kar fölső lapja alatt fekszik. Az ujjakon célszerű két-két (d') bevágást alkalmazni, melyek egymás alatt feküsznek úgy, hogy az ujjak egymással fölc8erélhetők s az (a a'x) karoknak úgy jobb-, mint baloldalán is elrendezhetők. A (d d'x) ujjak mozgatására szolgáló berendezést alább fogjuk ismertetni. Az ujjak és a karok működésének időpontjai egymásnak oly módon felelnek meg, hogy mindegyik ujj a szomszédos kar mellső vége felé lendül és visszatér, mialatt az illető kar fölemelt helyzetben, a másik kar pedig lesülyedt helyzetben van. A gép eddig leírt részeinek működési módja a következő: Föltéve, hogy az (a) kar fölemelt helyzetben (3. ábra) s a gép nyugalomban van, a gép kezelője az (y) sodrony végét hosszirányban a mellső (b) tövis külső oldalához fekteti. Ha most a gép mozgásba jön, akkor a (d) ujj az (a) kar vége felé lendül s az (y) sodronyt a lesülyedt helyzetben lévő (a'x) kar mellső (b) tövise fölött befelé hajlítja úgy, hogy a sodronyon egy részleges hurok képződik, mire a (d) ujj (a'x) kar pályájából hátralendül s az (a'x) kar fölemelkedik és mellső tövise a részben kész hurokba nyomul. Azután az (a) kar lesülyed s mellső tövise a sodronyt elhagyja, mire a (d'x) ujj befelé lendül és a sodronyt a lesülyedt (a) kar mellső tövise fölött befelé hajlítja. Erre az (a) kar fölemelkedik s mellső tövise a kar fölött képződött, részben kész sodronyhurokba lép és annak elkészítését befejezi. Midőn a mellső tövis a sodronyt elhagyja, ez utóbbi hosszirányban kissé elmozdul, úgy, hogy az elbocsátott húrok a hátsó (b'x) tövisre jut s ily módon a hurkok megszakítás nélkül képződnek egymás mellett. A karok és ujjak váltakozó működése oly fémszalagot eredményez, mely egyenlő alakú, azonban váltakozva ellenkező elhelyezésű hurkok sorából áll. Mivel a (d d'x) ujjaknak a sodrony fölvételére szolgáló (dl) bevágása, valamivel a fölemelt kar fölső lapja alatt feküsznek, az ujjak a sodronyt a karok belső oldalán kissé lefelé hajlítják s ennek folytán a sodronyból előállított fémszalag alsó oldalát harántirányban homorúvá teszik. Ezen homorúság a fémszalag egyik oldalát merevebbé, másik oldalát pedig hajlékonyabbá teszi, ami különösen akkor előnyös, ha a fémszalag fűzőknél alkalmaztatik. A sodrony vezetésére szolgáló (e) hüvely (1. és 4 ábra) forgathatóan van az (e1) oszlopra ágyazva úgy, hogy kissé mindig oldalt lendülhet, midőn a (d d x

) ujjak a sodronyt ellenkező irányok felé nyomják. Az (e) vezeték beállítható, amennyiben az (el) oszlop alsó vége csavarmenetekkel van ellátva s egy vízszintes (e2) lemezen halad át. mely az (A, A) falak mellső végének alsó végéből áll ki. Az (el) oszlopra az (a2) lemez fölött és alatt egy-egy (f) és (fl) csavaranya van illesztve, melyeknek segélyével az (el) oszlop fölemelhető és lesülyeszthető s a kívánt helyzetben rögzíthető. Az (y) sodrony megfeszítésére (g) lemezek szolgálnak, melyek között a sodrony az (e) vezeték felé halad (4. ábra). A (g) lemezek belső oldalai a súrlódás fokozása céljából szövettel, gummival vagy más alkalmas anyaggal vannak borítva, mely a sodronyhoz szorosan hozzásimul. A (g) lemezeken beállítható (g4) csavarok haladnak át s a csavarok fejei és a hozzájuk tartozó lemez külső oldalai közé (g5) rugók vannak he-