38037. lajstromszámú szabadalom • Beállítható berendezés önműködő vasúti kocsikapcsolásokhoz

Megjelent 1907. évi február hó 34-én. MAGY SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 38087. szám. V/b. OSZTÁLY. Beállító berendezés önműködő vasúti kocsikapcsolásokhoz. NEUMAN DÁNIEL GYÁROS ARADON ÉS OROSZ LAJOS MÁTYÁS OKL. GÉPÉSZ BUDAPESTEN. Pótszabadalom a 36142. sz. törzsszabadalomhoz. Bejelentésének napja 1906 junius hó 18-ika. Találmányunk tárgya a 36142. számú törzszabadalomból ismeretessé vált beállító berendezés egy oly újabb foganatosítási alakja, melynél a berendezés számos karja és csuklója fölöslegessé válik és mely ennek dacára a kocsik biztos össze- és szétkapcsolását teszi lehetővé. Annak következtében, hogy számos kar és csukló elmarad, a kapcsolás súlya és ára is kisebb lesz, ezenkívül a kapcsolást magát rendkívül egyszerű módon lehet működtetni. A találmány lényege már most az, hogy a kapcsolást, a kapcsoló helyzetben tartó súlyt egy emelőkar közvetlenül köti össze a kapcsolással oly módon, hogy a kapcsolást a súly állandóan a kapcsolóhelyzetben tartsa, mely helyzet az egész rendszer stabil egyensúlyi helyzete és melyből a kapcsolást a kikapcsoló vagy nem kapcsoló állásba egyszerű, sem a súllyal, sem a kapcsolással össze nem kötött, a kocsi oldalfala mellől működtethető berendezés segélyével könnyűszerrel le lehet forgatni. Eme berendezés egy foganatosítási alakja, a kapcsoló berendezéssel együtt; az 1. ábrán oldalnézetben; a 2. ábrán pedig elölnézetben látható; míg a 3. ábra a vonórúd végén meghagyott közönséges kapcsolóhorog és az erre ágyazott új kapcsolás fölülnézete, mely ábrán eme kapcsolás és a súllyal terhelt kaiegymásba fogódzása is látható. Ezen foganatosítási alaknál az ismert (a) kapcsolás a közönséges (c) vonóhorgon a (b) csap segélyével ugyancsak ismert módon van fölszerelve, ezenkívül a (b) csap a súlylyal terhelt (f) kar ágyazására is szolgál, mely kar (e) agya (2. és 3. ábra) a kapcsolás egyik karjának (d) agya és a (c) vonóhorog között foglal helyet. Ennek a lefelé és hátrafelé görbülő, a kocsialváz alá nyúló (f) karnak (e) agya a kapcsolás (d) agyával alámetszések útján, karmos kötés módjára van összekötve úgy, hogy a kocsikapcsolás szabad mozgása a kanyarulatokban meggátolva nincs és az (f) kar az (a) kapcsolással mégis merev egészet képez. Az (f) kar szabad végén levő (h) súly a kapcsolást az 1. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt kapcsoló helyzetében tartja, mely helyzetben az egész rendszer a súlynak mélyen való alkalmazása következtében stabil egyensúlyi helyzetét foglalja el. A súllyal terhelt (f) kaiszabadon megy át a mellgerenda alatt ágyazott (j) kikapcsolótengely (i) könyöke által képezett kengyelen, úgy hogy eme kengyel-