37986. lajstromszámú szabadalom • Újítás fa foszlatásánál

Megjelent 1907. évi február hó 539-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍR A S 37986. szám. XIII/a. OSZTÁLY. Újítás fa foszlatásánál. GEVERS KÁROLY FAFOSZLATÓ-TULAJDONOS OSTERODEBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 augusztus hó 8-ika. Jelen találmány tárgya oly fa foszlatásánál alkalmazott oly újításra vonatkozik, melynél a fát fecskendezett vízzel vízszintes tengelyű kövön foszlatjuk sűrű péppé. Fafoszlatásra eddig aránylag laposra vágott vagyis sekély élmélyedésekkel ellátott foszlató fölülettel bíró köveket alkalmaztak és ezeken a fát nagyobb vízmennyiség fölhasználása mellett foszlatták. Ezen lapos foszlatófölület a fát úgy támadja meg, hogy a sejtnyalábok nem a megkívánt kedvező módon válnak le a fáról, hanem erről lerángattatnak és ledörzsöltetnek, miközben a nyomás hatására a rostok szétroncsoltatnak, tűlevelű fáknál a sejtekben lévő gyanta szétroncsoltatik és a nagymennyiségű vízzel kimosatik. Mindenképen egyenetlen és csekélyebb értékű anyag képződik, melyet emellett még nagy víztartalma folytán szárítani kell. Ezenkívül az eddigi élesítéssel ellátott kövek alkalmazása mellett a fa vezetéke nem kiméltetik eléggé, a fogélek kitörnek, a kő szemcsés foszlatófölületet kap, mely a foszlatást és a nyert terméket hátrányosan befolyásolja. Vezeték alatt azon sima helyek értendők, melyek a használat alatt a kövön képződnek és melyekre a kő felé szorított fa támaszkodik. Az említett hátrányokat a találmány szerint elsősorban azáltal kerüljük el, hogy az anyagot röviddel lefoszlatása után a kövön csupán körülbelül 10 rész vízzel, fecskendőcső segélvével a következő anyagrészek könnyű leválasztása végett megnedvesítjük és a kő szemközt fekvő részén a kő tengelyének magasságánál nem mélyebb helyen, görbe falon keresztül bocsátjuk ki a szekrényből. Ezen módon állandóan konszisztens, csupán tíz rész vizet tartalmazó, nem szétfecskendő papírpépet nyerünk. Ezen papírpép kilépése előtt úgynevezett forgópépet képez, mely röviddel kilépése előtt keringő mozgásba kényszeríttetik, miközben a kő mélyedéseiből a péprészeket kimossa. Ilyképen a pép a követ tisztán tartja úgy, hogy a kő élmélyedései a fadarabok alatt ismét rostnyalábokkal telhetnek meg és a száraz foszlatás válik lehetővé. A foszlatókádat elhagyó anyagot csekély víztartalmánál fogva nem kell kisajtolni, hanem egyszerű fajtázás után közvetlenül fölhasználható a papiros vagy lemezpapirgépen. Az eljárás még azon előnnyel jár, hogy csekélyebb nyomással kell a fát a kőhöz szorítani és így erőt takarítunk meg. Ezen előnyök lényegileg megfelelnek annak, ha a kőben nagyobb foszlatófölületeket ered-