37943. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző készülék vonaljelzők számára

- É -és a (13) mélyedésben elhelyezett (16) kilincskerékkel (2. és 3. ábra) úgy, hogy, ha a lánckereket az (1) nyílirányban elforgatjuk, a (14) órarúgó (12. ábra) fölhúzatik, míg ha a forgatás a (2) nyílirányban, tehát ellenkező értelemben történik, a (17) zárókilincs a kilincskereket nem befolyásolja. Mivel a távjelző minden «tilos»-ra és «szabad»-ra való állításánál, illetve a (13) lánckerék az (1) nyíl irányában való elforgatásánál (2. ábra) a (18) tokban elhelyezett (14) rúgó (1. és 2. ábra) fölhúzatik, nagy forgalmú állomásokon megtörténhetnék, hogy a (14) rúgó fölhúzatik és elszakad. Ennek meggátolására az a különben ismeretes berendezés szolgál, hogy a (14) rúgó a (19) erősebb rúgó egyik végével áll öszszeköttetésben, míg ennek másik vége a (18) tokban lévő (20) kivágásokba kapaszkodik. Ha most a (13) lánckereket a (14) rúgó fölhúzott állapotában még tovább forgatjuk, a (19) rugót is a (12) négyélű tengely vég felé (azaz a kör középpontja felé) húzzuk össze, minek következtében másik beakasztott vége az egyik (20) kivágásból kiemelkedik és a következőbe csappan be. A (21) dob (1. és 6. ábra) megerősítése azáltal történik, hogy a dobot a (11) tengelyre húzzuk föl, miközben a (22) lemezrúgó a (23) falhoz támaszkodik, mire a (24) zárókapocs elforgatandó addig, míg kivárásával a (11) tengely végén lévő horonyba kapaszkodik (7. ábra). A (27 28) lemezrugók (9. ábra) a dob két (25 26) oldalán úgy vannak elhelyezve, hogy becsukott állapotban a dobra feszített és a jegyzésre szolgáló (31) papírszalagot (8. ábra) részben körülveszik és megerősítik, amenynyiben végeiket a (29 30) peckekkel rögzítjük. A jegyzőkészülék a (11) tengelyre erősített (32) fogaskerékből (5. ábra) az áttételre szolgáló (33) kerékből és a (35) tengelyen lévő (34) fogaskerékből (1. ábra) áll, mely utóbbihoz a (2) korongba és a (37) keret végébe ágyazott (36) csavarmenet csatlakozik. Az e fölött elrendezett négyélű (38) tengelyen van elhelyezve a (41) vezetőpecekkel ellátott és eltolható (39) emelttyű, melyhez egy színes tintát tartalmazó (40) toll, valamint egy, a (49) lemezrúgó nyomása alatt álló és a (43) irónt tartalmazó (42) emelttyű van erősítve. A (41) vezetőpecek a (36) csavarmenetbe kapaszkodik, minek folytán utóbbi elforgatásával a (39) emelttyű eltolódásának be kell következnie. A (2) korongon átmegy a négyélű (38) tengely (1. ábra), melyre az (52) spirálrúgó hatása alatt álló (44) emelő van erősítve (10. ábra), amely ennélfogva állandóan ráfekszik a (45) korongon lévő (46) 1 pecekre. A (45) korong kerületén egy (48) bevágás van, ebbe kapaszkodik a (13) lánckeréken alkalmazott (47) pecek (1. ábra) a lánckerék minden elforgatásánál, miáltal a (45) korong is egy bizonyos szöggel elfordul. Ha már most a lánckereket az (1) nyíl irányában elforgatjuk a vonaljelző «szabad» állásánál, a (46) pecek a 11. ábrában rajzolt állásából átmegy a 10. ábrán föltüntetett állásába, miáltal a színes tintát tartalmazó (40) toll a papírlaptól eltávolodik, ellenkező esetben (a vonaljelző «tilos» állásánál) a (49) toll addig húz a papírlapon vonalat, míg ismét vissza nem fordítjuk. A \ (43) irón azonban minden esetben a papírlaphoz támaszkodik és mivel a (39) emelőt a járó óramű hosszirányban eltolja, ellenben a (21) dobot elforgatja, ezen két irányból folytonos csavarvonal származik, mely a papírlapon följegyezve, annak bizonyítékául szolgál, hogy az óramű állandóan járt. A papírlap (13. és 14. ábra) úgy van elkészítve és beosztva, hogy a hossza a (21) dob kerületének felel meg és 60 részre van osztva, ahol egy osztás távolsága a másiktól egy percnek felel meg; a dob tehát óránként csak egy körülforgást végez. A (b) szélesség irányában a papírlap 24 részre van osztva, amely részek 24 órának felelnek meg. Ezen idő lejártával a már jegyzésekkel