37940. lajstromszámú szabadalom • Sugárszivattyú

4- -beáramoltató csövet is alkalmazni, ha ez utóbbi valamely szerkezet segélyével a to­roklóhoz közelebb vagy távolabb állítható be A toroklónak konvergens része egy első. konvergens (27) csonka kúpot tartalmaz, mely után a tulajdonképpeni keverő torokló következik és mely egy nyitott kamrába nyílik úgy, hogy ebben a nyomás nem emelkedhetik. Ezután a (28, 29, 30) csonka kúpok következnek, melyek a (31, 32, 33) kamarákba torkolnak, melyek a (34, 3r }, 36) csapók nyitódásánál egymással közle­kednek. A (31, 32, 33) kamarák hengeralakuak és a csapók egyszerű, köralakú korongok­ból állanak, melyek mozgásuk közben a (29, 30, 31) csonka kúpokat körülvevő helyt­álló hengereken hengeralakú toldatokkal vezetődnek. Magától értetődik, hogy a (28. 29, ;50) csonka kúpok számát csakis példaképen választottuk háromnak és hogy ezen kúpok lehetőleg nagyobb számban rendezendők el. Ha az ejektoron átáramló fiuidumkeverék nem kondenzálható vagy nem kondenzá­landó, akkor a konvergens toroklót egysze­rűen divergens kúpban folytatjuk. Ha föltesszük, hogy a (4) csövön vízgőz áramlik be, mely az (1) kamrával összekö­tött (2) csőből jövő vízgőzt magával ragadja, akkor találkozni fog oly pont, melyben a toroklóba behatolt gőzkeveréknek oly nyo­mása van, mely a rendelkezésre álló kon­denzációs vízgőz nyomásával egyenlő. Te­gyük föl, hogy ez a (30) csonka kúpnak kiáramlási nyílásánál áll elő. Ezt a csonka kúpot egy másik (39) csonka kúp közepébe vezetjük; a gyűrűalakú tér pedig, mely ezen két csonka kúp között keletkezik, a (40) vezeték segélyével a kondenzációs víz­forrással közlekedik. A kondenzáció vagy a (39) kúpban vagy a (41, 42) kúpokban megy végbe, melyek annak folytatásai. A (41, 42, 45) kúpokban uralkodó nyo­másnövekedést, mint előbb és ugyanazon eszközök segélyével, vagyis a (34, 43, 44) csapók alkalmazása által határoljuk és így végül a (45) kúp végén lévő légköri nyo­máshoz jutunk. Amidőn nyomás alatti kondenzációs víz áll rendelkezésünkre, akkor az üzembe he­lyezésnél csak a (4) csőben lévő (26) tűt kell működtetni. Ha ellenben ez nem volna így, vagyis a kondenzációs vizet be kell szívatni, akkor az üzembehelyezés ill. megszivás pillanatá­ban a gőznyomásnak a (30) csonka kúp végén annyival nagyobbnak kell lennie a légköri nyomásnál, hogy a gőzáram a kon­denzációs víz megszívásához elegendő vá­kuumot létesítsen a (40) vezetékben. Evégből szükséges, hogy az a tartály, melybe a (2) vezeték torkol, a légköri nyo­másnál jóval nagyobb nyomásnak, az üzem rendes meneténél ellenben fordítva a lég­üres térnek legyen képes ellentállaní. Ha ez a föltétel kielégítése nehézségeket okozna, akkor előnyös a (45) csonka kúpot egy kisebb (46) gőzejektorba illeszteni, mely (47)-nél a küllevegővel közlekedik és mely a (48) vezetékből tápláltatik. Ezen kis ejektor csupán arra szolgál, hogy a (40) vezetéket szívásra késztesse; mihelyt a víz aztán (47)-nél kifelé kezd áramolni, az említett ejektor működését beszüntethetjük. A leírt sugárszivattyú különösen gőzáram segélyével erős vakuumnak létesítésére al­kalmas, oly célból, hogy nem csupán O.-u viznek, hanem jégnek, vagy sós víznek is fölforralását létesítsük, miáltal azok OC°-nál alacsonyabb hőmérséklet mellett sem fagy­hatnak meg. A leírt elrendezésű torokló természetesen bármely sugárszivattyúnál alkalmazható, mely összenyomható fiuidumkeveréket to­vábbít, melynek egy része folyadék lehet és mely bizonyos nyomású tartályból na­gyobb nyomású tartályba szállítandó oly célból, hogy valamely tartályban légüres tér vagy valamely tartályban kompresszió létesíttessék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sugárszivattyú konvergens és divergens áramoltató toroklóval összenyomható fluidum számára, jellemezve azáltal, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom