37919. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vonat védőberendezés

— 2 -Vonalütköző gyanánt egy fölső részén széles ütköző fölülettel ellátott (16) csap szolgál (3. ábra), melynek (18) bevágásába egy (17) retesz nyúl. E retesz a (16) csapot legmélyebb helyzetében fogva tartja, és ennélfogva a vonat akadálytalanul tovahaladhat. Ha ellenben a kettős (20) elektromágnes gerjesztetik, és ezáltal a (17) retesz a (18) bevágásból kihúzatik, akkor a (21) ellensúly a (16) csapot fölemeli. Egy második (22) retesz, mely rúgó hatása alatt hatol be a (18) bevágásba, a (16) csapot fölemelt helyzetben tartja (4. ábra) és utóbbinak széles ütközőfeje szétzúzza a lokomotív alatt elrendezett nyomó-légfékvezeték törékeny anyagból készült (19) záródarabját, miáltal a fék működésbe lép. Hogy már most a (16) csapot alsó helyzetébe (3. ábra) visszahozhassuk, a (22) reteszt ki kell húznunk egy (23) kulcs segélyével a (18) bevágásból, mire a (16) csap lenyomható úgy, hogy a (17) retesz ismét becsappanhat a (18) bevágásba. A berendezés működése a következő: Mihelyt egy, a (34) nyíl irányában haladó vonat (7. ábra) a (38) kapcsolókészüléket beállítja, a főáramvezetékből azonnal egy, a (39) és (40) vonalakasztók elektromágnesein áthaladó áramkör készíttetik elő. De egyidejűleg a második, hátrább fekvő kapcsolókészüléknek (13) elektromágnese is bekapesoltatik a főáramvezetékbe és ezáltal ezen kapcsolókészülék ismét nyugalmi helyzetbe állíttatik vissza. Ha már most egy második vonat az előbbivel ellentétes [(35) nyíl] irányában halad, akkor a (37) kapcsolókészülékben a (7)1

kontaktuscső is vízszintes helyzetbe hozatik, és ezáltal a (39) és (40) készülékek mágneseinek áramköre záratik. Ezen áramkör zárása folytán a (16) és (16a) ütközők fölszabadulnak, ellensúlyaik által fölemeltetnek és ezen fölemelt helyzetükben rúgós reteszek által rögzíttetnek. Amikor tehát a vonat az ekként beállított vonalütközők fölött az ütköző fejek a nyomólégfékvezeték törékeny (19a) és (19b) záródarabjait elpusztítják és ezáltal a féket, ill. jelzőket működésbe hozzák. Ha ellenben a (35) és (35a) nyilak irányában (7. ábra) két egymásután haladó vonat egymást veszélyeztető közelségbe jut, úgy a (41) és (42) készülékek elektromágnesei azáltal kapnak áramot, hogy a (35) nyíllal jelzett — előlhaladó vonat a (43) kapcsolókészülékben elhelyezett kontaktuscsövet még nem hozta vissza a függélyes helyzetbe és hogy a — (35) nyíllal jelzett — vonat a kapcsolókészülékben elrendezett kontaktuscsövet, — mely készülék fölött a vonat épen elhaladt, de amit a rajzban nem tüntettünk föl — visszafordította. Ily módon a (41) és (42) készülékeken lévő (16b) és (16c) ütközőcsapok oly helyzetbe hozattak, hogy a (19c) nyomólégfékvezetékre hatást fejthetnek ki. Hogy már most a vonatnak hibásan állított váltókra, forgó korongokra vagy effélékre való jutását megakadályozzuk, utóbbiakon oly kapcsolókészülékeket rendezünk el, melyek a váltó hibás állásánál az áramkört előkészítik, s melyet azután a közeledő vonat egy kontaktuscső segélyével zár. Ezáltal az ütköző csapok beálllíttatnak és a vonattal valamely figyelmeztető jelzés közöltetik. A váltóelreteszelő készüléknek egy példaképem szerkezeti megoldása az 5. ábrán látható. Ezen készülék a (24) elektromágnesből, egy, rúgó hatása alatt álló (27) kilinccsel fölszerelt, (26) emelőn megerősített (25) horgonyból, egy (29) tárcsával összekötött (28) kilincskerékből, valamint a rúgó hatása alatt álló (30) reteszen megerősített (33) csapokból és a rúgós (34) csapszögből áll. Működési módja a következő : Ha a vonat által zárt kontaktus, pl. a (10) és (11) kontaktusok zárása folytán (1. ábra) a (24) elektromágnesbe áram jut, úgy ez a (25) horgonyt magához húzza és ezáltal a (26) emelőt, valamint ez utóbbin megerősített és rúgó által befolyásolt (27) kapcsoló kilincset is lefelé mozgatja. A (27) kilincs már most a (25) horgony minden egyes meghúzásánál annyival forgatja el a (28) kilincskerékkel kapcsolt (29) tárcsát, hogy vagy egy (31) foghézag, vagy