37900. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyírógép
— 2 -elmozdíthatók. Hogy azonban a szán bármely magassági helyzetben, a függélyes irányban beállító szerkezetből függetlenül, vízszintes irányban is tovamozgatható legyen, az 1. és 2. ábra szerint a (c) kengyellel összetartott papírhengereket a függélyes irányú beállító szerkezet fölső (d) sínjével egy (e) görgő és a (d) sínt körülfogó (f) tengely köti össze úgy, hogy a hengerek a (d) sínen a függélyes irányú beállító szerkezet befolyásolása nélkül oldalt mozdulhatnak. Egy harmadik (al) henger, mely az (a3) kilincskereket (2. ábra) helyzetében biztosító (a2) kilinccsel van fölszerelve, az (a) henger fölött vezetett papirt erősen ez utóbbihoz nyomja. Ha a papirt (pl. zongorára való hangjegyírásnál) két vonalrendszer beírása után a következő két vonalrendszernek megfelelő helyzetbe akarjuk állítani, akkor az (al) hengert az (a4) forgattyú segélyével addig forgatjuk, míg csak az (a2) kilincs az (a3) kerék legközelebbi (a5) bevágásába nem csappan. Az (a5) bevágásának a megelőző (a6) bevágástól való távolsága ugyanis úgy van megállapítva, hogy az (al) henger föntebbi elforgatása s ennek folytán a papir •elmozdulása két vonalrendszer távolságának feleljen meg a papíron. Az (a) és (b) hengerek függélyes irányú beállítása, ami a találmány tulajdonképeni lényege, a következő berendezés szolgál: A már említett (d) vezető sínt a (h hl) rudak egy (g) lemezzel kötik össze, mely az (i il i2) emelőrendszerek segélyével lenyomható. Ilyen emelőrendszer annyi van alkalmazva, ahány különféle magassági beállításra szükségünk van. Az emelőrendszereket az (1) billentyűk lenyomása általhozzuk működésbe, melyeknek gombjai a hozzájuk tartozó magassági helyzet föltüntetése céljából az illető hangjegy zenei jelével vannak ellátva (pl. ). Ezen ábrázolási módszer előnyösebb, mint ha a billenttyűgombokon a hangjegyek betűkkel volnának jelölve, mivel a betűk minden nyolcadban ismétlődnek s könnyen fölcserélésre adhatnak alkalmat. Ha tehát valamelyik (1) bilienttyűt lenyomjuk, akkor az (i2) emelő az (m) csap körül elfordul s az emelőnek (k) és (kl) orrokkal ellátott vége bizonyos nagyságú ívet ír le lefelé. A (g) lemezt s ennélfogva a lemezzel összeköttetésben álló papírhengereket a (kl) orr nyomja le, és pedig addig, míg a másik (k) orr egy helytálló (n) ütközővel nem találkozik, mely annak továbbsülyedését megakadályozza s ily módon a papírhengerek helyzetét megállapítja. A mechanizmusnak ezen helyzete az 1. ábrán szakadozott vonalakkal van föltüntetve. A (g) lemezt (p pl) rugók az (o ol) ütközőkhöz nyomják s ezáltal normális helyzetben tartják. A lemez ezen helyzetében a legmélyebb hang, például -g írható a vonalrendszerre, mint az 1. ábrán a rajz síkjába kiterítve gondolt papírlapon a (q) betű mutatja. A hangjegyiráshoz, mint már említve volt, kb. 18 különböző magassági helyzetre van szükségünk, melyek a hanglétra két-két szomszédos hangja, pl. g és a közötti magasságkülönbségnek, vagyis két egymásra következő hangjegyvonal féltávolságának felelnek meg. Minden egyes magassági helyzet beállításához külön (1) billenttyű külön emelőrendszer és külön (n) ütköző szükséges úgy, hogy két-két ütköző közötti magasságkülönbségnek két szomszédos hangjegyvonal féltávolságával kell egyenlőnek lennie. Ennélfogva az öszszes (n) ütközők együttesen egy (nl) lépcsőt alkotnak, melynek minden foka két szomszédos hangjegyvonal féltávolságának megfelelő magassággal bír. A hangjegyek írása most már a következő módon történik: ha például az a hangot akarjuk negyedhangjeggyel leírni, akkor először is azt az (1) billenttyűt nyomjuk le, mely a papirhengereket a kivánt hangnak megfelelő magassági helyzetbe állítja. A hengerek elmozdulását, mint már említve volt, a (k) orr és egy (n) ütköző határolja s ha a (g) lemez már az 1. ábrán pontozva rajzolt
