37898. lajstromszámú szabadalom • Önműködő huzamszabályozó
— 8 — fészkére szorítja, miközben a szeleptokban még bennlévő olajat a (15) csőbe szorítja. Ha a (4) szelep legmélyebb helyzetében van, a (24) kipuífogó csatorna nyitva van és a gőz a (D) gőzhengerből a szabadba juthat, a dugattyúk pedig a kéménytolattyú súlyának hatása alatt, mely eközben lesülyed, újból megemelhető. A kéménytolattyú ezen lesülyedése már most egész kis, szabályozható sebességgel kell, hogy történjék, és pedig kezdetben egy bizonyos, az elégetéshez kedvező átbocsátási keresztmetszetig gyorsabban, mint ezen helyzettől a kéménytolattyú legmélyebb helyzetéig, mely további lesülyedés önműködően rendkívül lassan kell, hogy történjék a rostélyon fölrétegezett tüzelőanyag elégésének arányában úgy, hogy a meglévő tüzelőanyagmenynyiségnek a huzamhatás megfelel. A kéménytolattyú ezen sajátszerű lefelé mozgását szintén az olajkörfolyás által érjük el a (3) dugattyú emelkedése alkalmával. A kéménytolattyú ama helyzetéig, hol a tüzeléshez kedvező huzamhatás uralkodik, az olaj a dugattyú fölső oldaláról a (22) szabályozó szelepen és a (18) csatornán keresztül a dugattyú alsó oldalához folyik, mimellett [a (23) hajszálcsövecskétől eltekintve, mely ezen fázisban még nem jön tekintetbe] csak ezen út áll nyitva az olaj körfolyásához, mert úgy a (4) szelep, a (6) karimával, mint a (11) tolattyú is elzárja a többi olajutakat. Ha a dugattyú annyira fölemelkedett, hogy a (22) szelep torkolatát elzárja, a dugattyú mozgása még jobban lassul, miután az olaj most már csak a (23) hajszálcsövecskén keresztül juthat a dugattyú fölső oldaláról annak alsó oldalához. A dugattyú ezen egészen lassú emelkedése, mely a kéménytolattyú ugyanilyen lassú sülyedésének felel meg, többnyire addig tart, hogy, mielőtt még elérné a tolatytyú legmélyebb helyzetét, friss tüzelőanyagot lehessen a rostélyra helyezni. A (22) szelep átbocsátó keresztmetszetének változtatásával a dugattyúnak e szelep torkoló helyéig való emelkedése, sebessége tetszőlegesen szabályozható. Ha az első tüzelőajtót megnyitjuk, a (12) excentertárcsa ellenkező irányban forog el, mint föntebb, és a (10) orsó s vele a (11) dugattyústolattyú is a (25) rúgó hatása ellenében lefelé szoríttatik. Ezáltal az olaj körfolyásra a következő út lesz szabaddá: a (3) dugattyú fölső oldalától a (15) csövön, (16) nyúlványon keresztül a (11) dugattyústolattyú fölé, azután a (19) csőhöz, a (17) kamrához és innen a (18) csatornán keresztül a dugattyú alsó oldalához. A keresztülfolyó olaj nyomása a (11) dugattyústolattyút a (25) rúgó hatásának ellenében mindaddig legmélyebb helyzetében tartja, míg a (3) dugattyú fölső holtpontjába ért, ahol azután az olajkörfolyás és ezzel a nyomás is megszűnik. így tehát, ép úgy, mint a (4) tolattyúnál, egyáltalában nem szükséges, hogy a (12) excentertárcsa mindaddig elforgatva maradjon, míg a (11), vagy a (4) tolattyú elállított helyzetében kell hogy álljon, mert az olajnyomás maga tartja azokat e helyzetben. Ha tehát e dugattyú nem érte még el legfölső (tehát a kéménytolattyú legalsó) helyzetét, most gyorsabban emelkedik ezen holtpontjába, mikor is a kéménytolattyú legmélyebb helyzetébe sülyed úgy, hogy hideg levegő nem juthat a huzamcsatornákba. Ha most újabb tüzelőanyag adagolása céljából a második tüzelőajtót megnyitjuk és bezárjuk, a kéménytolattyú újból fölemelődik és újból lassan lesülyed, amint az föntebb ismertetve volt. Amint látható tehát, valamennyi szükséges kormányzás hydraulikus úton és teljesen kényszermozgásúlag megy végbe; csupán a tüzelőajtók segélyével egy egyszerű excentertárcsa közvetítésével történő kikapcsolásra van tehát szükség. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő huzamszabályozó, melynél a kéménytolattyút működtető gőzdugattyú löketsebességét egy folyadékkatarakt szabályozza és a gőzdugattyú, valamint a folyadékkatarakt tehermentes'tő szelepének kormányzása a tüzelőajtók nyitása és zárása segélyével történik, azáltal jellemezve, hogy a gőzhengerbe beáramló gőz nyomása ellenében megnyitandó (4)
