37894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntött vas dobozok összefoglalására

- 2 -hogy az eltörött tárgy egyes lapjain az eredeti törési vonalnak vagy hézagnak egy csekély részét meghagyjuk, és pedig a lap közepén vagy valamelyik oldalán. Ha a törési vonal meghagyott része a lap közepén fekszik, akkor barázdákat a meghagyott rész mindkét oldalán ki kell vágni. Az eredeti törési hézag egyes kis részeit azért » hagyjuk meg, hogy a széttört darabokat a kellő helyzetben illeszthessük össze. A II. esetben a barázdát csak olyan mélyre vagy valamivel mélyebbre kell vágni, mint amilyen mély a repedés. Ekkor az I. esetben említett meghagyott hézagrészekre nincs szükség. III. eset. Ha az öntött vastárgyban üreg vagy léghólyag van, melyet ki akarunk tölteni, akkor következő módon járunk el: Barázdákat itt szükségtelen vágnunk, azonban célszerű annyi fémet eltávolítani, hogy az üregnek vagy léghólyagnak egész kiterjedése láthatóvá váljék s ennek folytán a régi fém és a hozzáfoglalandó új fém között eredményes kapcsolat legyen létesíthető. A fölsorolt I., II. és III., valamint az alább említendő IV. esetben is célszerű tűzálló anyagból készült magdarabokat vagy dugókat alkalmazni, melyek a megolvadt fémet nem engedik helytelen irányba folyni. Némely esetben az öntvény lényegtelenebb hasadásait vagy üregeit homokkal vagy más egyenértékű anyaggal töltjük ki, hogy a hő minden irányban egyenletesen szétterjedjen s ezáltal az öntvény megrepedése megakadályoztassék. IV. eset. Midőn egy meglévő öntött vasdarabot új fémdarabbal kell megtoldani, akkor az új darabot a kellő helyre illesztjük, megszorítjuk s szükség esetén az illesztési hézag mentén az I. esetben említett barázdákhoz hasonló barázdákat vágunk. Miután a darabok a leírt módon előkészíttettek és megtisztítattak, az egész tömeget vagy annak azon hellyel szomszédos részét, hol az összefoglalás végzendő vagy a hiba kijavítandó, vörös izzásig hevítjük, és pedig célszerűen faszén, koksz vagy más alkalmas tüzelőanyag segélyével. A faszén a legelőnyösebb, mivel egyenletes hőmérséket ad s az öntött vas minőségének nem árt, sőt használ, amellett pedig teljesen ment salakos tisztátlanságoktól, melyek az összekötendő fölületeken lerakódhatnak s a jó összekapcsolódást megakadályozzák. Midőn a barázda vagy a hibás hely már sötétvörös izzásba jött, a további melegítést fölhevített, nem oxidáló s célszerűen redukáló természetű gázzal végezzük, hogy a fölületek oxidálásának meggátolásával elérhessük, hogy a fölületek tiszta állapottan kötődjenek össze. Ezen célra oxigénnel és hidrogénnel táplált fúvócsövet használhatunk, melybe a hidrogént fölös nienynyiségben vezetjük. A két gáz aránya pl. olyan lehet, hogy a hidrogén mennyisége az oxigén mennyiségének kb. hatszorosával legyen egyenlő. Ezen arány a megmunkálandó öntvény minősége szerint csekély változásokat szenvedhet, így pl. némely fajta öntött vasnak nagyobb hőfokra s ennek folytán több oxigénre van szüksége, hogy fölületén megolvadjon, mint egy másiknak, azonban a hidrogént lehetőleg nagy fölöslegben kell alkalmazni. Ha a fúvócsőből kilövellő gázsugarat a kijavítandó fölület csekély részére irányítva mozgatjuk ideoda, akkor ezen rész mindinkább fölhevül és végre olvadni kezd. Ezen pillanatban a megolvadt fölületrészre csekély mennyiségű, pl. egy csöpp megolvasztott öntött vasat helyezünk vagy ejtünk, mely műveletet legcélszerűbben úgy végezhetjük, hogy egy öntött vasrúd végéről a fúvócső segélyével, a lágy forrasztási módszerhez hasonlóan, egy csöppet leolvasztunk. Mihelyt ezen csöpp a megolvasztott fölületrészre hullott, ugyanilyen módon egy másik csöppet ejtünk oda s ezen műveletet addig ismételjük, míg csak az üreg vagy barázda teljesen meg nem telt. Ezen módszer kicsiny repedéseknél vagy üregeknél alkalmazható előnyösen, hol csak kevés fémmennyiséget kell az üregbe vinni. Gyakorlati kísérletek azt mutatták, hogy ha a barázda bizonyos mélységet meghalad, pl. mélyebb mint 0 • 5 hüvelyk, akkor költség- és munkamegtakarítás céljából