37887. lajstromszámú szabadalom • Elektróda gyújtótelepek számára
— 5 — utóbbi, úgy mint eddigelé, homorú hullámos zacskókból képeztetik; a 2. ábra a pozitív rács egy részének elölnézete, amidőn két elektródaelem látható; a 3. ábra az 1. ábrában föltüntetett két rács fölülnézete, a 4. ábra az elektródaelem nagyobb léptékben rajzolt keresztmetszete, amidőn az elemet képező lemez széleinek összekötése látható; az 5. ábra ezen összekötés más kiviteli alakját mutatja; a 6. ábra egy elektródaelem fölső részének függélyes metszete, amidőn a csészék vagy diafragmák egyike a beszorított anyaggal érintkezésben látható; a 7. ábra egy elektródaelem elölnézete, amidőn a cső szilárdságának fokozására spirálszerű összekötési alkalmazása van föltüntetve. Az összes ábrákban ugyanazon részek ugyanazon betűkkel vannak jelölve. Mindegyik elektródaelem (1) csőből áll, mely körülbelül 0.1 mm. vastag acélszalagból készül; mindegyik cső körülbelül 10cm. hosszú és körülbelül 6.5 mm. belső átmérővel bír. A szalagok, mielőtt csőalakra hozatnak, sűrű lyukasztással láttatnak el és célszerűen kobalt-nikkel-ötvözettel gondosan bevonatnak, mire hydrogén atmoszférában, hegesztőmeleg mellett hegesztetnek. Mindegyik cső (2) kapcsolata a cső hosszában terjed. A cső a lemezszélek lapos karimázása által (4. ábra) képezhető, vagy pedig a (2) kapcsolat a cső körül spirálszerűen futhat (7. ábra), mimellett a cső tetszés szerinti e célra szolgáló gépben állítható elő. Az utóbb említett kapcsolás alkalmazásánál a cső szilárdsága fokoztatikúgy, hogy némileg vékonyabb anyag használható. A kapcsolat az 5. ábrában föltüntetett alakban is készíthető, melynél a (3) csőszélek vissza vannak hajlítva és külön (4) kapocsszalag által egyesíttetnek, mely sajtolás által rögzíttetik. Az említett méretekkel bíró csőnél az (5) hatómassza (6. ábra) cm.-ként körülbelül 0.8 gr. súllyal bír. Ezen hatómassza nikkelhydroxydrészecskékből vagy szemcsékből áll, melyek előzetesen szitáitatnak úgy, hogy a hatórészecskék lehetőleg egyenlő nagyok legyenek. A hatórészecskék ezután kötőanyaggal, mint melasszal vagy glukózával, célszerűen az utóbbival vonatnak be és végül megfelelő mennyiségű kobalt-, vagy kobalt-nikkel-pelyhekkel jól összekevertetnek úgy, hogy a részecskék fölületei jól bevonassanak. A csövekbe bevezetendő keveiék legcélszerűbb aránya a következő: 60 s. r. zúzott nikkelhydroxyd, 20 s. r. kobalt, vagy kobalt- és nikkelpelyhek és 20 20 s. r. nagy viszkozitással bíró glukóza, melynek oly kötőerővel kell bírnia, hogy a pelyheket a nikkelszemcsékhez tapassza és azoknak az erre következő munkafolyamatok alatt való eltolódását megakadályozza. Az ily módon készített hatóanyagot ezután aránylag kis adagokban a csőbe vezetjük. A csőben az egyes adagokra döngölő hatást fejtünk ki. Ha az egyes adagokra csak egyetlen döngölő hatás fejtetik ki, akkor legcélszerűbb a hatóanyagot körülbelül 100 adagban a csőbe tölteni, míg, ha mindegyik adag kétszer döngöltetik, akkor egymásután 50 adag töltetik a csőbe; az utóbbi töltésmód előnyösebb. A hatóanyag-adagoknak a csövekbe való töltése és döngölése, megfelelő készülékben, egyidejűleg több csőben végezhető. Az egyes adagokra kifejtett nyomás célszerűen nagyobb 450 kg, azaz cm2 -ként 1400 kg.-nál nagyobb. Ezen nyomás oly módon állítható elő, hogy körülbelül 1-35 kg. súllyal bíró dugattyúkat 12:5 cm. magasságról leesni engedünk; a döngölőfölület átmérője valamivel kisebb, mint 6-5 mm. Ily módon az egyes kis adagok nagy erővel összenyomatnak és a döngölő ütésnek gyakorlatilag véve hirtelen kifejtése folytán az aránylag vékony dugattyúk nem törnek el és nem deformálódnak. Célszerű a csőre a töltés és döngölés előtt néhány varratnélküli (6) nikkelgyűrűt szorosan fölhúzni, melyeket a csőnek a döngölésnél föllépő kis kiterjeszkedése nagy erővel helyzetükben tartja és melyek a csőnek repedés elleni szilárdságát nagy mértékben növelik. Célszerű a gyűrűket az egymás mellett álló csöveken, egymáshoz képest eltolva elrendezni (2.
