37872. lajstromszámú szabadalom • Újítások patkók kapaszkodóin

— 3 — pok. A (b c) bordák (7. ábra) ennek megfelelően ki vannak szélesítve, hogy a (d) csapok számára elegendő anyag maradjon. A szelvényacél középrésze itt is a kapaszkodó hosszával egyenlő, míg a bordák csak olyan szélesek, mint a homloklapok egyenes folytatásában előállítandó (d) csapok, vagy pedig olyan szélesek, hogy a csapok a kapaszkodó homloklapjaira rézsútosan legyenek állíthatók (8. ábra). A szelvényacélból levágandó darab hossza tehát itt sem a kapaszkodó hosszának, hanem magasságának felel meg. A 8. ábra szerinti kapaszkodóknál a (d) csapoknak a patkó fölötti anyaga kalapács segélyével, vagy az üllőben szintén leverhető s a csap számára mintegy süveg gyanánt képezhető ki, mely a megsérült részeket elfödi, illetve a hegesztéshez elegendő anyagot szolgáltat. Az 1., 8., 9. és 10. ábra szerinti kapaszkodóknak a szelvényacélból egymásután történő levágása következtében a hegesztési fölületek mindig tiszták lesznek. A 11., 12. és 14. ábrán föltüntetett szelvényacélokból a kapaszkodók szintén egymásutáni levágás útján készülnek s a patkóra fekvő fölület egész kiterjedésében oly (a b) vonal mentén vágatik le, mely a csaphegyeket is tartalmazza, úgy hogy az egyes kapaszkodók hegesztési föliiletei tiszták maradnak s ennélfogva a patkó és kapaszkodó között jó összeköttetés létesíthető. A metszési vonal, illetve vágószerszám alakja szerint a kapaszkodók egy vagy két (d) csapot kapnak (13. és 15. ábra). A 14. ábra szerinti szelvényacél csak egy (d) csapot ad s az (a b) metszési vonal olyan fekvésű, hogy a kapaszkodók fölváltva a szelvényacél jobb és baloldalából vágatnak ki, minek következtében az (f) hegesztési fölület mindenütt teljesen sima, tiszta és fémes lesz. Hogy hegesztés alkalmával a kalapácsütések a fejet meg ne duzzaszthassák, a kapaszkodó fejét az (1) helyeken lerézseljük. Hogy a kapaszkodó heggesztési fölületének éles szélei a patkóvasba való beverés alkalmával a vasba ne nyomódhassanak, a felület hossz- és harántoldalait szélesítő lécekkel láthatjuk el. A 16. ábrán | föltüntetett, rendes csapokkal bíró kapaszkodónál (s, sz) peremlécek vannak alkalmazva s a kúpos fej az (i, iz) helyeken le van rézselve, hogy kalapálás alkalmával föl ne duzzasztassék. A 16. ábra hasonló kapaszkodót mutat, szélesítő peremlécek és a kúpos fejen (i) rézsűk alkalmazása nélkül. Az ilyen kapaszkodók szintén tömegesen állíthatók elő a 18. és 19. ábrán föltüntetett szelvénj-acélokból. A 20. ábrán látható szelvényacélból kúpos fejjel bíró kapaszkodók állíthatók elő (o) darabok kivágása által, melyek olyan alakkal bírnak, hogy a hosszirányú peremlécekkel egyidejűleg harántlécek is képződnek a hegesztési fölület kiszélesítésére. A 21. és 22. ábra vágószerszámokat mutat, melyek közül az első segélyével a 16. ábra szerinti, a második segélyével pedig a 17. ábra szerinti kapaszkodók állíthatók elő. A 23. ábrán föltüntetett kapaszkodó készítésére szolgáló szelvényacél egyik oldala homorúra van hengerelve s ezen oldal közepén egy hosszhorony van kiképezve. Ezen berendezés a hegesztésre nézve igen előnyös, Az (r2) középső horony által elválasztott (r, rl) karimák kivágás, sajtolás hengerelés útján vagy más módon fogazottokká tehetők (24. ábra). Az így előállított (r3) fogak tehát a homorúra hengerelt hegesztési fölület külső hosszélein vannak s beverésük alkalmával a vörösen izzó patkóba nyomúlnak, úgy hogy a kapaszkodó mintegy fecskefarkszerüen kötődik össze a patkóval s ennélfogva szilárdan áll. A középső (r2) hosszhorony, továbbá az (r3) fogak közötti hézagok a patkóval való összekötés alkalmával a heggesztési hőt az egész hegesztési fölületen előnyösen osztják el s ezáltal a hegesztés hatását lényegesen fokozzák. A 23. ábra szerinti kapaszkodó középső horony nélkül is előnyösen alkalmazható, pl. elkopott kapaszkodókon (25. ábra), melyekre az új kapaszkodó egyszerűen fölhegesztetik. A 27—30. ábrák oly kapaszkodókat tüntetnek föl, melyek a patkó görbüléséhez alkalmazkodnak (27. és 30. ábra), vagy pedig a