37834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felkénsavas sóknak elektrolízis útján való előállítására
2 cm8 20%-os HClOOj hozzáadása után, a kezdettől 40 perc múlva az oxydáció 25'9%, a feszültség 4-30 volt 4 cm3 20°/o-os HC1004 hozzáadása után, a kezdettől 60 perc múlva az oxydáció 39'7%, 100 perc múlva az oxydáció 39-9%, a feszültség 4-35 volt, újból 4 cm8 20°/o-os HCIOO^ hozzáadása után, a kezdettől 120 perc múlva az oxydáció 45*8%, a feszültség 4"40 volt. A további vizsgálódások folyamán azt tapasztaltuk, hogy az említett anyagok kedvező hatása lassankint eltűnik és hogy hosszabb ideig tartó elektrolyziseknél az áramkiaknázások jelentékeny mértékben csökkennek, míg egyidejűleg az anódapotenciál is csökken. Bejelentők megállapították, hogy ezen csökkenést az elektrolytben úgynevezett Caro-féle savak képződése okozza. Ismeretes, hogy a perszulfátok erősen kénsavas oldatban lassankint Caro-féle savakká alakulnak át és pedig annál gyorsabban, minél nagyobb az oldat savfoka, így pl. telített nátriumbiszulfát-natriumperszulfátoldatban a Caro-féle savtartalom 15°-nál 24 óra alatt körülbelül 0'3%-kal nagyobbodik. 10% fölös kénsavval kevert oldatban ezen nagyobbodás egyébként ugyanazon viszonyok közt körülbelül 0'6%kot eredményez 24 óra alatt. Ezen Caro-féle sav, amint azt kísérletek igazolták, az anódán oxygénfejlesztés közben szétbomlik és így anodikus depolanisator gyanánt hat, miáltal természetesen a perszulfát-kiaknázást megfelelően csökkenteni kell. Míg ugyanis pl. az anodikus oxydáció lVaVo nátriumperchloráthoz adott, telített nátriumbiszulfátoldat elektrolyzisénél körülbelül 70% tesz, 1% Caro-féle savhozzáadásánál az rögtön körülbelül 45%-i'a és további 1% hozzáadásánál körülbelül 30%-ra csökken. E nehézség már most, amint azt bejelentők megállapították, elkerülhető akkor, ha a Caro-féle savat olyan arányban, amint az képződik, rögtön újra szétbontjuk. E célra fölhaszná'hatjuk azon ismert tényt, hogy a Caro-féle sav közönséges hőfoknál sokkal erősebb oxydácíószer, mint a felkénsav és ezért a redukáló anyagok azt előbb bontják szét. Ha valamely, Caro-féle savat tartalmazó perszulfátoldatba ezen savtartalomnak megfelelő mennyiségű valamely redukciószert teszünk, akkor annélkül, hogy bárminemű felkénsavveszteség keletkeznék, a Caro-féle savat teljesen szétbonthatjuk. Redukciószer gyanánt a legkülönbözőbb anyagok alkalmazhatók. A nátriumperszulfát előállítására nátriumszulfit, illetőleg biszulfit és sósav, illetőleg konyhasó alkalmazása a legcélszerűbbnek bizonyult. Főképen ez utóbbi anyagok hatnak kedvezően, mivel ezek, amint azt már fönt említettük, az anódapotenciált is fokozzák és így ez okból is elősegítik az anodikus oxydációt. Célszerűen úgy járunk el, hogy az elektrolyt valamely adott koncentrációjának és aciditásának megfelelően a Caro-féle sav keletkezésének sebességét egyszer s mindenkorra megállapítjuk és azután az elektrolyzis alatt az elektrolythez a szétbontásához szükséges mennyiségben az illető redukciószert folytonosan hozzávezetjük. A fölöslegben való jelenléteit célszerűen elkerüljük, mert különben a perszulfát egy része is szétbomlik és ezzel ennek kinyert mennyisége újból kisebb lesz. Ha az elektrolyzis félbeszakítása folytán a Caro-féle sav túl nagy mennyisége gyűl össze az elektrolytben, akkor ezt a redukciószer kiszámított menynyiségének hozzáadásával rögtön az elekt.rolyzisre kedvező állapotba lehet hozni. Az eljárás foganatosításának egy példája: 25 1. telített nátriumbiszulfátoldatot 125 g. 7a%-os nátriumperchlorat hozzáadása közben 15°-nál 25 ampéres árammal elektrolyzáltunk. Mivel a Caro-féle sav képződésének sebessége ilyen viszonyok közt 24 óra alatt 0-2%, (tehát óránkint 3 g. NaSo5 ,) az elektrolythez óránkint 4 em: l 40%-os sósavat kellett adni. Az áramkiaknázás a nátriumperszulfát tekintetében az elektrolyzis kezdeténél 68%-ot tett, 8 napi szakadatlan elektrolyzis után pedig 63%-ot. A vázolt eljárás természetesen minden
