37831. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyag gyűjtőtelepek elektródái számára
Megjelent 1907. évi január lió 17-én. KIK. MAÜY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 37831. szám. Vll/i. OSZTÁLY. Hatóanyag gyüjtőtelepek elektródái számára. EDISON THOMAS ALVA FÖLTALÁLÓ LLEWELLYN PARKBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 december hó 30-ika. Az ismert vas-nikkel gyüjtőtelepeimben a pozitív elektróda hatóanyaga pehelyszerű vagy pikkelyszerű vezető-anyaggal van keverve, mely a ható részecskék között kontaktust biztosít. E célra eddigelé pehelygrafitot alkalmaztam, mely olcsó és jól osztható finom pelyhekre vagy igen vékony pikkelyekre. Azonban azt találtam, hogy a pehelj'grafit, alkálikus oldatban hosszabb ideig tartó elektrolyzisnek kitéve, kontaktusellenállásában megváltozik úgy, hogy hoszszabb idő után e tekintetben oly változás áll be, mely a telep kapacitását csökkenti. Pehelyszerű vagy levélszerű alakkal bíró oldhatatlan fémekkel kísérletezve, azon különös tényre jöttem rá, hogy fémnikkel alkalmazásánál igen nehéz az alkálikus oldatban jó kontaktust biztosítani, hacsak rendkívül nagy kontaktus-nyomást nem veszünk igénybe. Ezen jelenség valószínűleg annak tulajdonítható, hogy az elektrolízis hatása folytán a fémfölületen nem vezető oxyd rakódik le láthatatlan és rendkívül vékony rétegben. Ellenben fémkobalt nem bír ezen hátrányos tulajdonsággal, mert dacára, hogy fölületét az elektrolyzis csak kis mértékben támadja meg, mégis jó kontaktust ad a ható részecskékkel, ha ezekkel összekevei jük, sőt akkor is, ha a nyomást csak a részecskék súlya állítja elő. Azonban, minthogy a tisztán kobaltból álló pelyhekre vagy pikkelyre csak igen kis elektrolitikus hatás hat, ennélfogva bizonyos idő múlva a pikkelyek vagy pelyhek szétesnek, miért is célszerűtlennek tartom, a fémkobaltnak önmagában való használatát. Ellenben célszerű oly nikkel-kobalt ötvözetet alkalmazni, mely például 60% kobaltból és 40% nikkelből áll és mely tetszésszerinti módon állítható elő, mint például a két fém öszszeolvasztása, vagy egyidejű elektrolitikus lecsapása által. Ha az ötvözet olvasztás által állíttatik elő, akkor az az ebben járatosak által ismert módon alakíthatók át pelyhekké vagy pikkelyekké, mint például hengerlés vagy olajjal való zúzás által, mint az a bronzpor gyártásánál ismeretes. Ezen kobalt-nikkel ötvözet használatánál a ható anyaggal jó kontaktus biztosítható és pedig külön nyomás alkalmazása nélkül már a hatóanyag önsúlya által is, mimellett egyidejűleg a kobaltra ható igen kis elektrolitikus hatás nem hatol nagy mértékben az ötvözetbe, úgy, hogy a pelyhek fémes sajátságaikat megtartják. A nikkel-kobalt I ötvözet ezen jó tulajdonsága akkor is jelen