37829. lajstromszámú szabadalom • Újítások kapillár elektromos készülékeken

1. ábrája a találmány tárgyának egy részét legegyszerűbb kiviteli alakjában mutatja; a 2. és 3. ábra a készülék egy másik kiviteli alakjának függélyes metszete és fölülnézete, míg a 4. ábra a 2. ábra (A—Bl) vonala szerinti metszete. Az 5. ábra a készüléknek egy az alábbiakban részletesen megmagyarázott részlete és a 6. ábra az 5. ábra (C—D) vonala szerinti metszete. A 7. ábra a készülék egy, másik kiviteli alakjának függélyes metszete. A 8. ábra egy regisztráló készülék függélyes metszete. A 9. ábra a regisztráló készülék egy másik kiviteli alakjának függélyes metszete. A 10. és 11. ábra további, az alábbiakban részletesen megmagyarázott kiviteli alakok függélyes metszete. Az 1. ábrabeli elrendezésnek megfelelően lefelé nyúló (a) higanycső, melyek kapilláris (b) véggel vannak ellátva, egy fölfelé terjedő (c) csővel van összekötve. Ezenkívül az (e) higanynak az említett csövekbe (f) szelepen át való bevezetésére a (d) edény, vagy más alkalmas berendezés van elrendezve. A csövekbe addig vezetünk higanyt, míg utóbbi a (c) csőben annyira fölemelkedett, hogy nyomása az alsó szinteket az (a) csövek egyes kapilláris (b) végében a kívánt helyzetbe hozza. A (b) kapilláris végek (g) elektrolytba merülnek, mely a (h) tartányban van elrendezve. A (h) tartány egy, a fenekén nyugvó (i) higanyelektródával van ellátva, mely a (k) csőbe is benyúlik és ezen csőben az (1) pólussodronynyal kontaktust állit elő.. A (k) cső higanyelzárása folytán az is megakadályoztatik, hogy az elektrolytfolyadék az (1) pólussodronyhoz kerüljön. A (d) edény fölemelése és az (f) szelep nyitása által az (e) higanymasszára megfelelő nyomás fejtetik ki, míg a higany a kappilláris (b) végekből kilépni kezd, úgyhogy az ezen végekben esetleg benmaradt légbuborékok kihajtatnak és a higany az elektrolyttal benső érintkezésbe jön, mire az (f) szelep záratik. Ha már most az (m) és (1) pólusvégek segélyével a két (e) és (i) higanymasszában elektromos potenciálkülönbséget létesítünk, akkor az elektrolyttal érintkezésben levő higanyrészek fölületi feszültsége és ennek megfelelően az (a) csövek (b) végén ható kapillárerő megváltozik, miáltal az ezen csövekben tartalmazott higany fölemelkedik, vagy alább száll, a szerint, amint a kapillárerő növeltetett, vagy csökkentetett. A higanynak az (a) csőben való mozgásai természetesen a (c) csőben levő higany emelkedését vagy sülyedését okozza, mely cső átmérője a higanyoszlop fölső végének megfelelő helyen megfelelő mértékben kisebb. A (c) csőben a mozgás mértéke lényegében az (a) csőben létesített kapillárelektromos mozgások összegének felel meg. A 2. 3. és 4. ábrákban föltüntetett kiviteli alaknál a kapilláris végekkel ellátott (a) csövek az (ti) tartány (o) fenekébe be vannak csiszolva, míg a (c) cső és az (f) szelep az említett tartány (q) födelébe van becsiszolva. A (c) cső és az (f) szelep célszerűen (a*) toldatokkal (5. és 6. ábra) van ellátva, melyeket két U-alakú, egymással ellentétesen fekvő (b*, c*) lemez tart. Ezen lemezek közül az alsó b* lemez (d*) pofákkal van ellátva, melyek a felső (c*) lemez ágainak kifelé való mozgását megakadályozzák, míg a (c*). lemez az (e*) ágvégeken kampószerúen le van hajlítva, hogy a lemez esetleges eltolódásai elkerültessenek. A (b*, c*) lemezek alatt egy rugalmas (f*) alátétlemez van megerősítve, hogy a (b* c*) lemezek az általuk megfogott részt fölfelé igyekezzenek nyomni. Hogy az (n) tartányban levő egyes részek egymással szorosan összeköttessenek, a részeket összekittelhetjük, vagy paraffinviasz segélyével összeilleszthetjük, vagy pedig a tartányt egy kaucsuklappal, vagy más rugalmas anyagból készült lappal látjuk el, mely lyukakkal bír, melyek átmérője kisebb mint az (a) csövek külső átmérője, mimellett az (a) csövek ezen lyukakon először vékonyabb végükkel dugatnak át, mielőtt