37753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulok nitrálására elektromos úton koncentrált savak segélyével

- 3 — A (17) negativ elektróda, mely platinából van, a tartány feneke mentén vezet el, tehát olyan helyen, hol a salétromsav sűrűsége a legkisebb. Az elektródák platina- vagy aranyozott platinaszálból állanak, mely tekeresalakú lehet. Az elektródák ilykép rheostatokat képeznek, melyek a folyadék mérsékelten való fűtésére alkalmasak. A negativ elektróda aktiv fölülete kisebb kell. hogy legyen, mint a pozitív elektródáé, hogy a szükséges salétromsav mennyisége a lehető legcsekélyebb legyen. Kellő jó nitrálás elérésére szükséges, hogy kis mennyiségű dezoxydált salétromsav legyen oldatban jelen. E mennyiséget a negativ elektródával érintkező hydrogén és salétromsav hatása állapítja meg. A szineződésen, melyet a színtelen folyékony massza szenved, ismerhető föl, ha a salétromsav dezoxydációja túlságos nagy mértékű. Ilyen esetben a negativ elektróda fölületét kisebbíteni kell, vagy fonott aszbesztből vagy üvegből való szövettel kell azt burkolni, mely a savak diffuzióerejét redukálja. A két sav keverékébe merülő celluloze 3—4 óra lefolyása alatt nitrálva lesz, ha a hőfok nem siilyedt 30° C alá. Semmiesetre se legyen a hőfok 40° C-nál nagyobb. Az áram folytán keletkező hő hatásának módosítására az elektromos áram mennyiségét módosítjuk a koncentráció gyorsaságának rovására. Azután a nitrált celluloze mosásához fogunk anélkül, hogy a tartányt megnyitnók és így ártalmas gőzök távozhatnának el abból. Ennek elérésére a kihasznált folyadékot szívó és nyomó savszivattyú segélyével, melyet a kiürítő-csőhöz kapcsolunk, kiszivatjuk. Azután porcellánból való tárcsa segélyével, mely (18) dugattyút alkot és melyre ugyanazon anyagból való (19) nyél van erősítve és ez utóbbi kaucsukból való tömítő-dugóban csúszhatik, nyomó hatást gyakorolunk a cellulozera, hogy az abszorbeált savakat belőle kiszorítsuk. Ha a szivattyú segélyével az összes folyadékot kiszivattuk, mely a kiürítő-csövön át eltávozik, vizet juttatunk a tartány két kamrájába és ily módon a nitrált cellulozet mindaddig mossuk, míg az többé gőzt magából el nem bocsát. Ekkor fölnyitjuk a tartányt és kivesszük a cellulozet, hogy azután azt a szabad levegőn való másodszori mosásnak vessük alá. Fontos, hogy mielőtt újabb művelethez fognánk, a szivattyú segélyével az összes mosóvizet, n^ely a fenékre és az oldalfalakra tapad, kiszivassuk és szükség esetén levegőt nyomjunk be a tartányba, melyet ott a szivattyú komprimál. Azután újabb adag nitrálandó cellulozet helyezünk a (11) porcellán-válaszfalra, elzárjuk a tartányt és szivattyúval beszorítjuk a már használt savakat, melyekhez alkalmas mennyiségű közönséges salétromsavat adunk. Azután kommutátor segélyével bebocsátjuk az elektromos áramot a kívánt koncentráció létesítése céljából. A savmérő az elért sűrűségi fokot jelzi. Ugyanazon berendezéshez tartozó valamennyi tartány egymásután (feszültségre) van csoportosítva és ugyanazon árammal tápláltatik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás celluloze nitrálására, azáltal jellemezve, hogy a nitrálásra hígított savakat használunk, melyeket a nitrál ássál egyidejűleg elektromos úton koncentrálunk. 2. Az 1. pontban igényelt eljárás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a hígított savakból az elektrolízis folytán kiválasztott hydrogént és oxigént egy vagy több tartányban fölfogjuk. 3. Az 1. pontban igényelt eljárás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a cellulose nitrálása, mosása a kénsav és salétromsav egymással való keverékének elektrolízis útjáni koncentrálása