37748. lajstromszámú szabadalom • Megállóhelyet jelző készülék

rad és az (58) emelttyű az (57) peckek egyike által elreteszeltetik. Az áramot az (59) vezetődrótok vezetik az elektromágneshez, miáltal ez mágnesessé válik, magához húzza a (38) vasmagot, mely viszont a (45) fogazott rúd és az (54) fogazott ívdarab segítségével az (52) tengelyt elforgatja. Ez utóbbira két (61) és (62) fogazott ívdarabbal ellátott (60) kengyel van szilárdan ráékelve. A (61) és (62) fogazott ivek a (16) henger (65) tengelyén ülő két (63) és (64) fogaskerékbe kapaszkodnak, melyek közül a (64) kisebbiket egy (66) csavar tartja lazán a (65) tengelyen. Ezen (64) fogaskeréknek egy (67) toldata van, melyre az elforgásában (69) szög és bevágás által akadályozott (68) kapcsolási korong van illesztve. A korong (70) bevágásokkal bír, melyeknek egyik oldalfala ferde, a másik pedig egyenes és vállat képez. A (63) fogaskerék lazán foroghat a (65) tengelyen és egyik oldalán egy (71) kapcsolási koronggal bír, melynek szintén egy ferde és egy egyenes oldalfal által képezett (72) bevágásai vannak. A (63) és (64) fogaskerekek között még egy további (73) kapcsolási rész van a (65) tengelyre erősítve, melynek mindkét oldalán két-két üreges (75) kupakkal ellátott (76) csapszög alkalmaztatik, melyeket a (77) rugók kifelé tolnak. Ezen elrendezés mellett, ha a kisebbik (62) fogazott ívdarab a (64) fogaskerékbe kapaszkodik, a (65) tengely egyik irányban elfordíttatik s így a (16) henger forgását és a (14) szalag elmozdulását eszközli, míg ha a (61) fogazott ív kapaszkodik a (63) fogaskerékbe, akkor a (16) henger és a (14) szalag ellentétes irányban forognak el. A fogazott ivek csak az egyik irányban történő mozgatás alkalmával forgatják el a (65) tengelyt, míg visszafelé történő forgatásuk alkalmával a (70) és (72) bevágások oldalfalának ferde hajlása következtében nem gyakorolnak hatást a fogaskerekekre. A fogazott ivek hátrafelé történő mozgatása a (49) rúgó által történik, míg előre mozgatásukat az elektromágnesbe behúzott (38) vasmag eszközli. Az (52) tengelyre szilárdan ráékelt (60) kengyel két (78) ütköző lemezzel van ellátva, melyek a (80) tartókba ágyazott, beállítható (79) csavarokra feküsznek. A (6) oldallemezen, hasítékok és (83) csavarok segítségével beállítható (82) karokon, két (81) harang van megerősítve. A (84) harangütő, mely a (60) kengyelen van megerősítve, a (85) nyúlványban ülő elasztikus nyélből és az ezen lévő verőből áll. A (81) harangok különböző síkokban feküsznek (6. ábra) megfelelően a kalapácsot hordozó (60) kengyel két véghelyzetének, mely véghelyzetek az (52) tengely két különböző beállításától függnek. Ezáltal elérjük egyidejűleg azt, hogy a kalapács minden elmozdulásnál csak az egyik harangot üti meg, míg a másik előtt csak elhalad. A megállóhely nevének minden egyes váltakozása alkalmával ilyen módon csak egy hallható jel adatik. A jármű (88) gerendájára van erősítve egy (89) sínkapocs segítségével az önműködő villamos átkapcsoló (87) tokja (8., 9. és 10. ábra). Ezen tok belsejében az (59) vezetődrótok a szigetelő anyagból való (90) tuskóhoz vezetnek, azon meg vannak erősítve és a (92) érintő síkokat tartó (91) érintő szalagokkal vannak összekötve. Ez utóbbiak egy (93) érintő szalag által hidalhatok át, melyet a (95) tuskóra erősített (94) karok tartanak. A szigetelő anyagból való (95) tuskó egy (97) emelttyű (96) bemélyedésében nyugszik, mely emelttyű a (98) tengelyre erősíttetik és egy (99) rúgó által hátranyomatik. Az emelttyűnek (100) karimája van, mely a (102) tengelyre erősített (101) pofák közé illik. A pofáknak (103) hengerei a (100) karimára támaszkodnak, míg a (102) tengelyre a tokon kívül egy (104) emeltyű van erősítve, melyet egy, a vonalszakasz mentén alkalmazott ütköző tengelyre körül ellendíthet. Ezen esetben a (103) hengerek egyike nyomást gyakorol a (100) karimára úgy, hogy a (97) emelttyű előre nyoma tik s az áramkör záródik. A ve| zeték elrendezése a 9. ábrában van séma-