37701. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemenceberendezés karbidok előállítására

Vezetünk a karbidmasszába, melynek feszültsége épen elegendő, hogy a massza ellenállását és a kemence ellenállásait legyőzze; ezen «olvasztó áram»-nak nevezhető áramot addig vezetjük át a karbidmasszán, míg utóbbi hígan folyik és lecsapolható, mire a folyamatot élőiről kezdjük. A most megmagyarázott elv foganatosítására a mellékelt rajz 1. ábrájából látható. Két hasonlóan épített (01) és (02) kemence oly módon van egymással kombinálva, illetve elektromosan összekötve, hogy úgy az (A) áramforrás által szolgáltatott munkaáram, mint az (S) áramforrás által szolgáltatott olvasztó áram is, az egyik kemencéről a másikra lehető egyszerű módon átkapcsolható. Tegyük föl, hogy az (01) kemence épen lecsapoltatott, míg az (02) kemence frissen képezett karbiddal telt meg. Legelőször a két kemence áramainak megszakítása végett az elektródákat kissé fölemeljük, mire az átkapcsolókat oly módon állítjuk be, hogy az (A) áramforrást az (01) kemencével és az (S) áramforrást az (02) kemencével zárt kapcsolatba hozzuk. Ezután az (01) kemencében a mozgatható elektróda sülyesztése által fényívet állítunk elő és a kemence aknáját keverékkel töltjük meg, miáltal új karbidadag képezését vezetjük be. Az (02) kemencében a mozgatható elektródát az előállított karbiddal benső érintkezésbe hozzuk, miáltal az olvasztó áramkört zárjuk és a karbidadag ellenálláshevítése megkezdődik. Ha a karbid hígfolyóvá lett, akkor lecsapoljuk; eközben az (01) kemence ismét friss karbiddal telt meg úgy, hogy az átkapcsolást élőiről kezdhetjük. Egy további kiviteli alak abban áll, hogy két hasonlóan épített (01 és 02) kemencét egymás mögé kapcsolunk és oly árammal tartunk üzemben, melynek feszültsége egyenlő a fönt említett munka- és olvasztó áram feszültségeinek összegével. Tegyük föl, hogy az (01) kemencét (2. ábra) épen lecsapoltuk, míg az (02) kemence frissen képezett karbiddal telt meg. Az (01) kemence elektródája a lecsapoló lyuk alatt visszamaradt folyékony masszával benső érintkezésben áll, míg az (02) kemence elektródája és az épen képezett karbid között még fényív játszik. Ezután következőképen járunk el: Az (01) kemencét- friss nyersanyaggal töltjük meg, mire ia kemence elektródáját lassan fölemeljük és egyidejűleg -az (02) kemience elektródáját lesülyesztjük úgy, hogy az áramerősség állandó marad; az utóbbi elektródát addig sülyesztjük, míg az előállított karbiddal benső érintkezésbelép Úgy, hogy az (02) kemencében fényív már nem képződhetik. A fényív ezután az (01) kemencében teljes erővel lép föl és ezen kemencében friss karbidot állít elő, míg az (02) kemencében lévő karbidon átfolyó áram ezen karbidot fokozatosan higfolyó állapotra hevíti. A kemenceméretek az alkalmazásra kerülő elektromos energiamennyiségekhez képest oly módon választandók, hogy az egyik kemencében a karbid már megolvadjon, még mielőtt a másik kemence frissen képezett karbiddal telik meg. Ha az (02) kemencében a karbid hígfolyóvá lett, akkor a kemencében lévő karbidot lecsapoljuk, mimellett az elektródát kellő gyorsasággal kell lesülyeszteni, hogy árammegszakítást elkerüljünk. Eközben az (01) kemence karbiddal telt meg, mire a feszültséget az (01) kemencéről ismét az (02) kemencére kapcsoljuk át. Az áramnak a kemenceméreteknek megfelelő választása a leírt berendezés leggazdaságosabb üzemét adja, azonban ezen kivitel igen nagy egységekre vezet, melyek nem mindenütt alkalmazhatok. Mérsékeltebb egységek részére tehát az 1. ábrában föltüntetett berendezés, vagy még inkább az 1. és 2. ábrabeli berendezéseknek a 3. ábrában föltüntetett kombinációja ajánlatos. Az (S) áramforrás (1. ábra) által szolgáltatott olvasztó áram áramerőssége általában nagyobb az (A) áramforrásból kapott munkaáram áramerősségénél és a leggazdaságosabb üzem elérése céljából az energiamenynyiségeket oly módon kell kiegyenlíteni,