37685. lajstromszámú szabadalom • Fölülvilágító ablakokhoz való zár

— 2 — emeltyűt előre mozgatta úgy, hogy az a (3) záró kampó ütköző fölületét érinti. A 3. ábra a zsinór első ízben való meghúzásának további folyamatát ábrázolja. Miután a (10) csap a (8) kilincs (9) forgáspontját elhagyta, e kilincs szabadon elforoghat. A (6) záró kilincs önsúlya, vagy rúgó hatása alatt ismét leeshetik, miközben a (10) csap előre mozgása meggátoltatik azáltal, hogy az (5) húzó szögemeltyű a (16) állvány, vagy tok (12) csapjához ütődik. Ezalatt a (7) ellökő emeltyű a (3) ütköző fölületre nyomást gyakorolt és így emeltyűhatás segélyével a (2) ablakszárnyat annyira ellökte az (1) ablakbéléstől, hogy a (6) záró kilincs nem eshetik ismét a (3) záró kampó torkába, hanem ezen kívül (3. ábra). Ha most a zsinórra gyakorolt húzás megszűnik, a (15) rúgó az (5) szögemeltyűt visszavezeti nyugalmi helyzetébe, mikor is a (10) csap a (8) kilincs fölött mozog viszsza. A kilincs most nem gátolja ezen viszszamozgást úgy, hogy az (5) húzó szögemeltyű nem gyakorol hatást a (6) záró kilincsre. A (7) ellökő emeltyű a zsinór szabadon engedése alkalmával újból leesik a (11) csapra a (6) záró kilincs villájában. A 4. és 5. ábrákon látható ismert szerkezetű külön rugalmas (17 18) ellökő emeltyű a (2) ablakszárnyat teljesen leesni kényszeríti, mikor is a zár az ablakszárny nyitott állapota mellett eredeti nyugalmi helyzetét foglalja el, aminő az 1. ábrán az (1) ablakbélésen lévő alkatrészek elhagyásával föl van tüntetve. A (6) kilincs ekkor a (16) tokon lévő (21) csapra támaszkodik. Az ablakszárny zárására (4. ábra) a (19) zsinór újból meghúzandó. A (2) ablakszárny ekkor közeledik az (1) ablakbéléshez és részben az ablakszárny súlya folytán, részben ettől függetlenül a rugalmas (17) ellökő emeltyű csúcsának az (1) ablakbélésre nyomódása alkalmával keletkező ellenállás folytán az (5) húzó szögemeltyű (10) csapjával rögtön végig síklik a (8) kilincs alatt. Eközben a (6) záró kilincs pillanatra megemelkedett és rögtön ismét leesett; a (7) ellökő emeltyű azonban mozgási pályájában most ütköző fölületre nem talált, ütését a levegőbe végezte, tehát a (6) záró kilinccsel együtt újból leesett és a tok belsejében a (11) csapra támaszkodik, csúcsával lefelé irányulva (4. ábra). E helyzetben a zár az (1) ablakbélésen ülő (3) záró kampóhoz közeledik és a (6) záró kilincs becsappan anélkül, hogy a (7) ellökő emeltyű működésbe jönne. A húzó zsinór szabadon engedésénél az (5) húzó szögemeltyű (10) csapja ismét a (8) kilincs fölött nyugalmi helyzetébe mozog vissza, miközben a (8) kilincs csúcsos végeit félre tolja anélkül, hogy a (6) záró kilincsre hatna. Valamennyi alkatrész tehát újból az 1. ábrán látható nyugalmi helyzetét foglalja el és a zár újból használatra kész. A föntebbiekből következik, hogy a (7) ellökő emeltyű nemcsak a (2) ablakszárny ellökésére szolgál, hanem ennek megnyitása alkalmával is, míg a húzás tart, az ütköző fölületre nyomódik és így a (6) zárókilincs újbóli becsappanását megakadályozza. A (7) ellökő emeltyű tehát a többi mechanizmussal egységes egészet képez, mert az azt emelő (6) záró kilincs nélkül, ez pedig a (7) ellökő emeltyű nélkül nem működhet. A (8) csappanó kilincs máskép is lehet alkotva, mint ahogy előbb ismertetve lett, nevezetesen úgy, hogy az (5) húzó szögemeltyű csak alulról hat arra, anélkül, hogy fölötte visszalengne. A zsinór meghúzásával elmozgatott (7) ellökő emeltyű az ablakszárny záródásánál teljesen működésen kívül áll. Ekkor a tok belsejében tűnik el anélkül, hogy súrlódást és kopást idézne elő, miáltal az ajtószárny záródása majdnem zajtalanul és tetemesen csekélyebb ellenállással megy végbe és így a berendezés jóval hosszabb időn át való tartóssága érhető el, mint a hasonló rendszerű ismert szerkezeteknél. E szerkezet továbbá érzéketlen az ablakszárny majdnem mindig bekövetkező sülyedése és becsapódása ellenében is, miután valamenynyi mozgó alkatrész az ablakszárnyon lévő közös állványon van elrendezve és a záró kampó kiemelése az ablakszárny ellökésétől el van különítve úgy, hogy az ellökő emel-