37677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dohánynak nikotinmentesítésére

— 2 — vagyis nikotint és ennek vegyületeit fogjuk találni. Mindezekből látható, hogy a leírt módon, tehát vagy a tartályoknak megfelelő mére­tezése vagy pedig a folyadéknak megújí­tása által a dohánynak nikotintartalmát tetszőlegesen változtathatjuk. Ha azonban a nikotint ily módon eltávolítjuk, akkor a dohánytól egyszersmind sok más oldható anyagot is vonunk el; a dohány ezáltal súlyából 15—20%-ot veszít és kevésbbé kel­lemes a dohányzásnál. Az eljárásnak ezen foganatosítási módját tehát, mely kiválóan egyszerű, csak az olcsóbb dohányoknál al­kalmazzuk. Ha már most a vizet, melybe a dohány helyezendő, dohánylúggal, a második tar­tály vizét pedig petroleuméterrel vagy más vízzel nem keverődő, a nikotint föl­oldó folyadékkal helyettesítjük, akkor ezen folyadék, mely a sókat nem veszi föl, csak a kevés ammóniákkal szabad állapotba ho­zott nikotint oldja. Ily módon tehát oly, nikotintól ment do­hányt kapunk, mely sokkal jobb, mint ami­lyen az előző foganatosítási móddal kapható. A petroleumétertől a nikotint vízzel elvonva, azt ismét fölhasználhatjuk. Mint­hogy a pergamentmembrán könnyen át­szakad, az eljárásnak ezen foganatosítási módja sem egészen tökéletes. Előnyösebb tehát a két tartályt oly össze­tételű folyadékkal megtölteni, mely olyan természetű, hogy az ezzel impregnált és az ezen folyadékba bemártott dohány a folyadékból semmit ki nem vonhat és ennek a nikotinén kívül más anyagot nem adhat. Ezen célból pld. 100 kg. dohánylevelet közönséges vízzel leöntünk, hogy azok lehetőleg nagy mennyiségű (a dohány sú­lyának átlag kétszeresét kitevő) vizet ab­szorbeáljanak, mely a levelek összes oldható részeit fölveszi. Ezután a dohánylevelek felétől az abszorbeált vizet préselés által el­vonjuk és ezzel a dializátornak két tartá­lyát megtöltjük. Minthogy ekkor a két tar­tálynak folyadéka egyenlő összetételű, dialí­zis nem képződik. Ha már most az egyik tartályba oly do­hányleveleket helyezünk, melyek oly folya­dékkal vannak telítve, mely ugyanoly kon­centrációval bir, mint a tartályban lévő fo­lyadék, akkor ezen levelek az őket körülvevő folyadéknak semmit sem adnak át és ebből semmit sem vesznek föl. Ha azonban a má­sik tartály folyadékától, melybe nem helyez­tünk leveleket, a nikotint elvonjuk anél­kül, hogy a többi kristalloideket is elvonnék, akkor a leveleket körülvevő folyadéknak nikotinje a membránon átdializálódík. Eköz­ben a leveleknek nikotinje a folyadékba diffundálódik és pedig arányosan a máso­dik edénybe dializálódó nikotin mennyisé­gével. Az ekként előállított folyadéknak niko­tintól való megszabadítására a nikotinnek mindazon oldószereit használhatjuk, melyek vízzel nem keverődnek. Ezen célra előnyösen petroleumétert használunk. Ezen folyadéknak használata bizonyos óvintézkedéseket tesz szükségessé; így pld., hogy a nikotint tartalmazó folya­déknak emulzióját elkerüljük, a nikotin meghatározására szolgáló Schloesing-féle eljárást alkalmazzuk, mely abban áll, hogy a folyadékot ammóniák hozzáadása mellett súlyának két- vagy háromszorosát kitevő mennyiségű petroleuméterrel nagy hor­dókban lassan körülkavarjuk. A petroleum­étert szükség esetén megújíthatjuk. Ezen étert tiszta vagy kevés savval elegyített vízzel mossuk, mely annak nikotinjét el­vonja. A nikotint tartalmazó folyadék a petroleuméternek a nikotinén kívül még különböző anyagokat is ad át, melyeket az már a dialízis előtt is tartalmazott; így pld. essenciákat, gyantákat stb., melyek az aro­más testekhez és a colloidanyagokhoz tar­toznak ; a folyadék ellenben megtartja a nikotinén kívül a többi kristalloideket. A leveleket körülvevő folyadék nikotin­jének elvonása és ennek következtében a levelek nikotinjének dialízis segélyével egy másik folyadékba való átvitele folytán, melynek dializálható anyagokban való tar­talma ugyanolyan, a levelektől csak a niko­tin vonatik el. A folyadékból kivett levelek súlyuknak kétszeresét kitevő folyadékot

Next

/
Oldalképek
Tartalom