37661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bauxitnak és alkáliszulfátnak timföldre és kéntartalmú alkálivegyületekre való földolgozására
i — minátképződéshez eredetileg fölhasznált szénsavas nátriumnak tetemes része vízben oldhatatlan alakba megy át, illetőleg amint mondani szokták : «elsalakosodik» és ilyen módon a folyamatból veszteség gyanánt kiválik. Ismételten megkisérlették már a szódát az aluminát előállításánál kénsavas nátriummal és szénnel helyettesíteni, de ekkor kitűnt, hogy equivalens mennyiségű nátron és timföld (1 rész Naa Oa és 1 rész Al3 Os ) alkalmazásánál az oldatba ment timföld termelési hányada a szódaeljárással szemben csekélyebb volt, mimellett egyúttal a nátron tetemes része vizben oldhatatlan alakba ment át (elsalakosodott), ha pedig a nátriumszulfátot fölöslegben alkalmazták, a lúgok szulfidtartalmúak voltak, ami azokat a nátronnak szénszavas nátrium alakjában való visszanyerésére igen alkalmatlanná tette. A 62.265. számú német szabadalmi le-' írásban erre vonatkozólag elméleti indokolással (4. oldal, 2. hasáb, 2. bekezdés alulról) az olvasható, hogy teljesen fölösleges több alkálit alkalmazni, mint amennyi a timfölddel equivalens, sőt továbbá, hogy több alkáliszulfát használata káros, mert ezáltal könnyen kéndús lúgok képződnek. A 93.952. számú német szabadalmi leírásban is (1. oldal, 1. hasáb, 1. bekezdés alulról és 2. oldal, 1. hasáb, 1. bekezdés) a föltaláló sikere gyanánt van föltüntetve az, hogy szulfidoknak melléktermék gyanánt való képződése nélkül dolgozik, úgy, hogy kellőképen tisztázva van az, hogy az aluminátnak szénsavval való megbontása szempontjából szénsavas nátron előállítása végett a szulfidtartalom kétségtelenül hátránynak tekintendő. A bejelentő már most azt találta, hogy az aluminátoldatnak ezen, az említett szabadalmi leírásokban hátrány gyanánt föltüntetett és ilyennek elismert szulfid tartalma előnnyé változhat át, ha ezeket az oldatokat nem szénsavas nátriumra, hanem kénes termékre, mint pl. thioszulfátra, alkáliszulfhydrátra és alkáliszulfidra dolgozzuk föl. Kitűnt továbbá, hogy a bauxit föltárása és a timföld oldhatóvá tétele annál tökéletesebben sikerül, minél több nátriumszulfátot és szenet használunk és hogy kb. 200% nátronszulfátfölöslegnek alkalmazása esetén a timfölddel equivalens mennyiség fölött a bauxit föltárása éppen olyan tökéletesen sikerül, mint szódával. Kitűnt továbbá, hogy a föntemlített nátronszulfátfölösleg alkalmazása esetén a kénveszteség csekélyebb, mint hogy ha equivalens mennyiségű nátront ós timföldet veszünk, hogy a kén egy része polyszulfid alakjában van jelen a sárgás egészen zöldes színű lúgokban és hogy az annyira rettegett nátriumszulfid-vasszulfid vegyület is (1. 62.265. számú német szabadalmi leírás, 4. oldal, 2. hasáb, 1. bekezdés fönt és 93.952. számú német szabadalmi leírás, 1. oldal, 2. hasáb, utolsó bekezdés alul és 2. oldal, 1. hasáb, 1. bekezdés fönt) levegővel való oxydáció útján eltávolítható és thioszulfát előállítására hasznosítható, míg az szénsavas nátrium előállításánál káros és veszteséget okoz. Azt a kérdést, hogy a szándékosan és meghatározott célzattal ily nagy alkáliszulfidfölösleggel terhelt aluminátoldat miképen dolgozandó föl tovább műszakilag előnyösen, bejelentő akképen oldotta meg, hogy ahelyett, hogy a megboutásra szénsavat használna és szénsavas nátront állítana elő, kénessavat vagy kényhydrogént használ kénes termék előállítása céljából. Az első esetben ugyanazzal a kénessavmennyiséggel, mely az aluminátoldat megbontására és a timföld kicsapására szolgál, egyidejűleg thioszulfátot is állít elő, a második esetben pedig kénhydrogénnel hasonló módon a timföldet kicsapja és szulfidokat, illetve szulfhjdrátokat állít elő. Végül bejelentő még azt találta, hogy (a szódaeljáráshoz hasonlóan) vízben oldhatatlanná váló és egyébként kárbavesző alkálisó az ő eljárásánál hasznosítható azáltal, hogy a kilúgzás után visszamaradó anyagok oxydálása útján az alkálisó tetemes részét vízben oldható alakban és pedig thioszulfát alakjában kaphatjuk meg. Jelen eljárás előnyei abban foglalhatók
