37656. lajstromszámú szabadalom • Kőzettörő berendezés

_ 4 — géseket szenved; e rezgéseket a (t4) rugók megszüntetik. Ha több fúrót alkalmazunk, a (t) vezető lemezt megfelelő számú, rugalmasan ágyazott (t2) gyűrűvel látjuk el. Az (i) fúró acélból van készítve és mindkét vége felé keskenyedik (7. ábra). Fölső végén, (u)-nál, a fúró egy darabon föl van hasítva és (ul)-nél aránylag jelentékeny mértékben keskenyítve van. A (d) húzókötél vége a fölhasított fúróvég két pofájában lévő hornyokba van beillesztve és apo- i fáknak az (u2) csavaros szögek segélyével ' való összeszorításával (7. és 8. ábrák) helyzetében fogva tartható. A kötél vége vagy fölbontható, vagy vastagítással látható el, hogy helyéből való kihúzódása még jobban megakadályoztassék. Ily módon a kötél közvetlenül és biztosan van a fúrón megerősítve. A hasíték fenekén (u3) nyílás lehet alkalmazva, melyen a fúró fölfüggesztésére rendesen használni szokott csap dugható keresztül. A 11—16. ábrákon a (d) húzó kötél a fúrón való megerősítésének néhány további módja van bemutatva. A 11. és 12. ábrákban föltüntetett kiviteli alaknál a fúró fölső fölhasított végében kötélcsatornával ellátott (v) bütyök van elrendezve, mely egyszersmind a két rugalmas pofa összeszorítására szolgáló (vl) csap körül forgatható. A (d) húzó kötelet ezen (v) bütyök körül vezetjük és végeivel összefon- j juk. Hogy a fúrónak a kőzetre esése alkalmával a (vl) csap túlságos nagy keresztmetszeti igénybevételt ne szenvedjen a(v) bütyök elforgása folytán, e célra a hasíték oldalfalai szolgálnak, melyeken kívül még (v2) féktuskó is el van rendezve a kötél alatt, mely ékalakú (v3) csap segélyével a kötélhez szorítható. Ezen ékalakú csap meghúzásával az egyes részek egyidejűleg szorosan összetartatnak úgy, hogy midőn a fúrót fölemeljük, a (vl) csap, (v) bütyök és (v2) féktuskó közt relatív elmozgás be nem következhetik. A 13. és 14. ábrák a 7. és 8. ábrákon látható szerkezethez hasonló kiviteli alakot ábrázolnak, azaz ezen kiviteli alaknál a húzó kötél nem bütyökre, hanem közvetlenül a fúró nyelére van erősítve az ennek fölső végén lévő hasíték által képezett pofák közt. E kiviteli alaknál a fúró végébe tengelyirányú (w) mélyedés van fúrva, mely feneke felé bővül. A fúró nyele fölső végén föl van hasítva és a (w) mélyedésben két ferdén lemetszett (wl) szorító pofa van elrendezve, melyek közt a (d) húzó kötél vége a rajzból látható módon van megerősítve. A fúrónyél végén alkalmazott (u3) keresztfúrat a szétbontott kötélvégek keresztüldugására szolgál, melyekbe azután görcsöt kötünk, hogy kihúzódásukat megakadályozzuk. Ha a (w2) csavarokat meghúzzuk, a (wl) szorító pofák a kötelet fogva tartják és hogy a (wl) pofák szorító hatását még jobban fokozzuk, ezeket a kötéllel való érintkezésük helyén érdesíthetjük, vagy recézhetjük is. A kötél fölfelé mozgásánál a szorító pofák, ferdén lemetszett alakjuknál fogva, még szorosabban ráfeküsznek a kötélre. Fölső végükön a pofák, amint ez (w4)-nél (14. ábra) látható, célszerűen kifelé vannak görbítve. A 15., 16. és 17. ábrákon látható kiviteli alaknál a (d) kötél azon vége, mellyel azt az (i) fúró hasítékába kell beerősíteni, hurkot képez. A kötél vége vagy össze van fonva, vagy (xl) kapcsokkal köttetik össze a kötél megfelelő részével. Ha az (x2) csavarokat meghúzzuk, a fúrónak a hasíték által képezett pofái a kötelet összeszorítják és szorosan fogva tartják, mikor is az (x2) csavarok, melyek körül a hurok vezetve van, szintén meggátolják a kötélnek a hasítékból való kihúzódását. Ha az (x2) csavarokat megoldjuk, a kötelet minden nehézség nélkül el lehet távolítani a hasítékból. A hasíték falai, hogy a pofák szorító hatását fokozzuk, érdesítve lehetnek. Az (y) fúrófej a 18. és 19. ábrákon látható alakkal bírhat, azaz fölső végén (yl) karimával lehet ellátva, mely a megfelelően alakított fúrónyél alsó végére támaszkodik. E karima a fúrónyél végét megsérülések és kopás ellenében védi, miközben maga a fúrófej jelentékeny mértékben elkophat. A 18. ábrán látható (y2) pontozott vonal jelzi,