37594. lajstromszámú szabadalom • Stereoteleskop

szete látható és a csuklós karoknak a keresztcsővel való kapcsolatát tünteti föl, 5. ábra a Porroprizmákkal ellátott régi, ismert készüléket ábrázolja összehajtott állapotban. A rajz 1. és 2. ábráján föltüntetett készüléknél a tárgylencse (l)-el, a két szemlencse (2)-vel van jelölve. (3)-mal van a készülék két keresztcsöve jelölve. A tárgylencse előtt a megfordító rendszerhez tartozó egyenlőszárú derékszögű (4) prizma van elrendezve, amelynek tükröző fölülete (5)-el van jelölve. A megfordító rendszer másik két prizmája (6)-al é3 (7)-el vannak jelölve. A (6) prizma visszatükröző fölülete (8)-al van jelölve, a (7) prizma födőlapja (9)-el. Az 1. ábrán a készülék metszetben ábrázolt bal távcsövénél a tengelysugár menete föl van tüntetve. Az ábrából kitűnik, hogy a prizmakamra szélessége aránylag csekély, mivel a készüléken áthaladó sugarak a (10) födőél két oldalához szimmetrikusan fekszenek. Ezen kedvező körülmény a 2. és 5. ábrák összehasonlításánál világosan kitűnik (az 5. ábra tudvalevőleg az eddigi készüléket, mutatja összehajtott állapotban). A (11) napellenző a (12) csuklópecek körül elfordítható; a (13) porvédő íödő a (14) csuklópecek körül forgatható. A készülék (15) csuklókarjai páronkint a (16) összekötő léc útján vannak egymással összekötve. Mindegyik (16) léc egy fecskefarkalakú kivágással bír, amelyekbe egy-egy megfelelően alakított keresztcsővég van behelyezve és (17) csavarokkal rögzítve. A napellenző és a porvédő födél egymással szemben elrendezett csuklópeckeinek különleges elrendezése, továbbá a keresztcsövek és a csuklókarok közötti fecskefarkalakú összeköttetés lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a készüléknek tömör alakot kölcsönözhessünk, mivel a porvédő záró helyzetben nem igényel helyet, a fecskefarkalakú összeköttetés pedig még gyönge fémösszekötő részeknek is nagy szilárdságot kölcsönöz. A 3. és 4. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál a tárgylencse ismét (l)-el, a Bzemlencse pedig 2)-vel van jelölve. (3)-al vannak itt is a keresztcsövek jelölve. Az ezen esetben alkalmazott prizmarendszer egy (18) egyenlőszárú derékszögű prizmából és egy u. n. (19) pentaprizmából áll. A (18) prizma tükröző fölülete (20)-al van jelölve. A pentaprizma födőlapja (21)-el, a födőél (22)-vel van jelölve, míg (23) a pentaprizma ezüstözött fölületét jelzi. A tengelysugár iránya ezen esetben is a 3. ábrán föl van tüntetve. A pentaprizma alakja jelen esetben némileg eltér a pentaprizmák szokásos alakjától, mint azt a berajzolt tentelysugár mutatja, mivel a (23) ezüstözött fölületre és a (22) födőélre eső és onnan kiinduló sugárrészek által képezett (24) és (25) szögek egymástól különböznek és pedig a (24) szög a (25) szögnél nagyobb. Ezáltal azt érjük el, hogy a pentaprizmának a készülék középső síkja fölé irányuló éle nem nyúlik ki annyira a (26) szemlélőcső fölött, mint az eddig használatos pentaprizma-alak használatánál, amely alaknál a (24) és (25) szögek egyenlők. A fecskefarkalakú bevágással ellátott (16) csuklókaráthida'ások ezen alaknál a keresztcső egy szögecsén elrendezett fecskefarkalakú részekkel állnak kapcsolatban, melyekkel épúgy, mint az 1. és 2. ábrák szerinti kiviteli alaknál. (17) csavarok útján vannak összekötve. A jelen alaknál szintén alkalmazva van az egymással szemben fekvő csuklószögecsekkel bíró (11) napellenző és (13) porvédő födő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Stereoteleskop a szeralélőcsövek között, lévő csuklóval, jellemezve azáltal, hogy annak a képet megfordító prizmarendszere oly elrendezésű, hogy az összes előforduló visszatükrözéseknél a tengelysugár ugyanazon síkban marad, azon célból, hogy a készülék összehajtott állapotban tömör alakot nyerjen. 2. Az 1. igényben védett stereoteleskop, melynek prizmarendszere egy födőlappal és két másik visszatükröző fölülettel bír, azáltal jellemezve, hogy a födőlap a szemlencse előtt mint utolsó viszszatükröző fölület úgy van elrendezve,