37579. lajstromszámú szabadalom • Javítások quadruplex távírórendszerek működtetésében és kontrollálásában
a (c) armatúra hátsó kontaktusához tér | vissza. A föntleírt módon elrendezett és működtetett távíró áramköröknél az áram polaritása által működtetett vevőkészülékek hatásfoka és az áramerősség változásai által működtetett vevőkészülékek hatásfoka között lényeges eltérések vannak és míg az előbbi esetben csaknem minden körülmények mellett jó és tiszta jeleket kapunk, addig a második esetben a kapott jelek rendszerint hiányosak és bizonytalanok. Annak oka, hogy a nem polarizált relais vevőjénél nem kapunk tiszta és olvasható jeleket, főleg abban áll, hogy a (d) armatúrának az őt működtető (b) relais-től való elhúzására használt, meghatározott vagy változtatható sajátsággal bíró mechanikus eszközök, mint pl. a (30) rúgó, a nem polarizált relais oly módon való szabályozását és beállítását megnehezíti, melynél a (BO) rúgó époly hatásosan és pontosan hat a (d) armatúrára egyes átviteleknél, mint mikor a végállomásról kettős átvitel érkezik. Szakértőknek világos, hogy az esetben, ha a (30) rúgó feszültsége lehetővé teszi, hogy tiszta és meghatározott jelek állíttassanak elő a (B) vevőn, amikor a közös ág egyszeresen működtetik, akkor a rúgó feszültsége túl nagy ahhoz, hogy olvasható jelek biztosíttassanak azon pillanatban, amelyben a beérkező áramban váltakozások mennek végbe. A leírt áramkörökkel végzett kísérleteinknél azt találtuk, hogy az áramnak a fővezetékarmaturára való hatása alatt föllépő zavarok, melyek a tiszta és olvasható jeleknek a közös ágon való előállítását befolyásolják, legyőzhetők és más nagy előnyök biztosíthatók, ha a fővezetékarmaturát az áramkör «közös» ágán azon idő alatt rezgésben tartjuk, míg a fővezeték árama ezen armatúrára hat. A találmányunk foganatosítására használt (a vázlaton vastag vonalakkal jelölt) szerkezetek egy (h) helyi tekerccsel bírnak, mely a (d) fővezetékarmatura oldalán a nem polarizált (b) relais-vel szemben van elrendezve. A (d) fővezetékarmatura és a (B) | vevő között továbbá két, az áramkört záró (e, f) segédarmaturát és (i, k, m) működtető tekercseket rendezünk el, meljr ek a (B) vevőt kontrollálják. Az (e) armatúra az (i) tekercs vonzó erejének van kitéve, ha utóbbin áram halad át, míg az armatúrát a (31) rúgó a tekercstől elhúzza, ha a tekercs áramköre megszakíttatik. Az (e) armatúra a (h) tekercsen át a helyi áramkört nyitja és zárja. A (k) (m) segédtekercs az (f) armatúrát működteti, mely a (B) vevőt működtető (n) tekercsen át a helyi áramkört nyitja és zárja. A (k, m) tekercs (k) tekercse az (e) helyi armatúra hátsó (17) kontaktusa és a (G) föld között van elrendezve, míg az (m) tekercs egyik vége a földdel és másik vége a (d) fővezetékarmaturával van összekötve. A fővezetékarmaturát közvetlenül befolyásoló és a helyiáramkörbe az (i) helyi tekercs és a (28) vezeték közé bekapcsolt (h) segédtekercs egyik vége az (e) helyiarmatura számára (16) kontaktust tart. Az (f) armatúrát a (32) rúgó rendesen hátsó kontaktusához húzza, míg ha a (k, m) relais az (f) armatúrát magához vonzza, akkor utóbbi a mellső oldalán elrendezett (18) kontaktussal áramkört zár, miáltal a helyi áramkör a vevő (n) tekercsébe kapcsoltatik. A most leírt részek között (4-, 5, 6) indukciómentes ellenállások vannak bekapcsolva a helyi áramkörbe, melyek az említett részeket működtető áram erősségét szabályozzák. A most leírt szabályozóberendezések a beérkező áramnak a vevőkészülékekre kifejtett hatását a következőképen szabályozzák : Az adóállomáson lévő (N) billentyű lenyomásánál előállított erős áram behatása folytán a (d) fővezetékarmaturát a (b) relais magához vonzza és a (15) kontaktusnál a kontaktus megszakíttatik, miáltal az (i és m) helyi tekercsek a földdel kapcsolaton kívül jönnek és a helyi áramkör a tekercseken át záratik. Eunek következtében az (e, í) armatúrák (16, 18) mellső kontaktusaikhoz húzatnak, az áramkört a (B) vevőn át zárják és a helyi áramkört a (h) segédtekercsen át az (e) armatúránál a földbe kapcsolják.
