37563. lajstromszámú szabadalom • Elektromos olvasztókemence

- á -szete és az (1 2 3) csatornákat, valamint az ezeket egymással összekötő vezetékeket tünteti föl, míg a 2. ábra fölülnézet. Hogy az ábrák könnyebben megérthetők és egyszerűbbek legyenek, a (3 4), valamint az (1) és (8) csatornák között az összeköttetés nincs megrajzolva. El van hagyva továbbá a hevítésre szolgáló elektromos berendezés is, mivel az egyrészről a jelen találmány körén kívül esik, másrészről pedig a szakértők előtt amúgyis általában ismeretes. A 3. és 4. ábrák sematikus rajzban két változatot tüntetnek föl, melyeken négynégy csatorna van hasonló számú vezeték segélyével egymással kapcsolatba hozva. Önmagától értetődik azonban, hogy a találmányban kifejezésre jutó elv alapján számtalan változat létesíthető, a találmány lényegének megmásítása nélkül. Megjegyzendő, hogy előzőleg is hoztak már javaslatba olyan olvasztó kemencéket, melyekben az elektromos hevítés vezetékek és üstök vagy medencék kombinációja révén jut érvényre, azonban ezek a jelen találmánnyal nem téveszthetők összj. így pl. a,z egyik ilyen készüléknél föltalálható ugyan a vezetékek és a medencék sorozata, azonban a megolvasztott anyagoknak cirkulációja sem folytatólagosan, sem pedig önműködően nem történik, hanem csakis a megolvadt anyagnak lefejtése pillanatában következik be némi részleges cirkuláció, mivel folytatólagos, állandó cirkuláció előidézésére szolgáló eszközök a készülékből hiányzanak. Egy másik elrendezés szerint (158417. sz. német szabadalom) viszont az elektromos hevítés csekély keresztmetszettel, de nagy ellenállással bíró csőrendszer segélyével történik, hol az áram szabályozására elektromágneses induktor van alkalmazva. Ez utóbbinak magja vagy fegyverzete azonban elkerülhetetlenné teszi azt, hogy a csőrendszer a tulajdonképeni kemencén kívül legyen elhelyezve. Könnyen belátható, hogy ezen elrendezés következtében a megolvasztott anyagoknak cirkulációja csakis ezen kívül fekvő csövekre van határolva, mely cirkuláció az olvasztó kemence medencéjében már egyszerű, a csőalakú nyílások közvetlen szomszédságán túl nem terjeszkedő hullámzássá mérsékelődik. Ennek következtében a megolvasztott anyag nem vehet részt egész tömegével a cirkulációban és így nem is lehet egyenletes hevítést elérni, ha csak a hevítő csövek számát annyira meg nem szaporíthatjuk, hogy azok a medencének egész kerületét elfoglalják. Mivel azonban minden egyes ilyen csőhöz egyegy külön induktort kell alkalmazni, azoknak nagy száma a szerkezetet módfölött bonyolódottá tenné. A jelen találmány szerinti elrendezésnél egyetlen induktor az egész kemencéhez elegendő. Mint ebből kitűnik, e találmány segélyével egyszerűbb eszközökkel tökéletesebb műszaki hatást érünk el, ami nagy fontosságú, különösen magas hőfoknál olvadó fémek előállításánál, nevezetesen pedig az acélgyártásnál. Megjegyzendő, hogy a műszaki hatás független az alkalmazásra jutó induktorrendszer alakjától és elrendezésétől, mely tetszőleges lehet. Ugyanez áll a csatornák számára, alakjára és viszonylagos elrendezésére nézve is, melyek mindig alkalmazkodnak azon különleges föltételekhez, melyeknek betartását a gyakorlat esetrőlesetre megköveteli. SZABADALMI IGÉNY. Elektromos olvasztó kemence, melynek olvasztó terét hosszirányban lejtős fenekű csatornák egy sorozata képezi, melyek két végükön nyilt vezetékek útján állanak egymással összeköttetésben, és pedig úgy, hogy a nevezett vezetékek az egyik csatorna legmélyebb végét a következő csatorna legsekélyebb végével kötik össze, mimellett a csatornák és vezetékek keresztmetszetei úgy vannak megválasztva, hogy az ömlesztett tömeg teljesen megtölti az összekötő vezetéke-