37563. lajstromszámú szabadalom • Elektromos olvasztókemence

- á -szete és az (1 2 3) csatornákat, valamint az ezeket egymással összekötő vezetékeket tünteti föl, míg a 2. ábra fölülnézet. Hogy az ábrák könnyebben megérthetők és egyszerűbbek legyenek, a (3 4), va­lamint az (1) és (8) csatornák között az összeköttetés nincs megrajzolva. El van hagyva továbbá a hevítésre szolgáló elektromos berendezés is, mivel az egy­részről a jelen találmány körén kívül esik, másrészről pedig a szakértők előtt amúgyis általában ismeretes. A 3. és 4. ábrák sematikus rajzban két változatot tüntetnek föl, melyeken négy­négy csatorna van hasonló számú vezeték segélyével egymással kapcsolatba hozva. Önmagától értetődik azonban, hogy a ta­lálmányban kifejezésre jutó elv alapján számtalan változat létesíthető, a találmány lényegének megmásítása nélkül. Megjegyzendő, hogy előzőleg is hoztak már javaslatba olyan olvasztó kemencéket, melyekben az elektromos hevítés vezeté­kek és üstök vagy medencék kombinációja révén jut érvényre, azonban ezek a jelen találmánnyal nem téveszthetők összj. így pl. a,z egyik ilyen készüléknél fölta­lálható ugyan a vezetékek és a medencék sorozata, azonban a megolvasztott anyagok­nak cirkulációja sem folytatólagosan, sem pedig önműködően nem történik, hanem csakis a megolvadt anyagnak lefejtése pil­lanatában következik be némi részleges cir­kuláció, mivel folytatólagos, állandó cirku­láció előidézésére szolgáló eszközök a ké­szülékből hiányzanak. Egy másik elrendezés szerint (158417. sz. német szabadalom) viszont az elektromos hevítés csekély keresztmetszettel, de nagy ellenállással bíró csőrendszer segélyével történik, hol az áram szabályozására elek­tromágneses induktor van alkalmazva. Ez utóbbinak magja vagy fegyverzete azon­ban elkerülhetetlenné teszi azt, hogy a cső­rendszer a tulajdonképeni kemencén kívül legyen elhelyezve. Könnyen belátható, hogy ezen elrendezés következtében a megolvasz­tott anyagoknak cirkulációja csakis ezen kívül fekvő csövekre van határolva, mely cirkuláció az olvasztó kemence medencéjé­ben már egyszerű, a csőalakú nyílások köz­vetlen szomszédságán túl nem terjeszkedő hullámzássá mérsékelődik. Ennek következ­tében a megolvasztott anyag nem vehet részt egész tömegével a cirkulációban és így nem is lehet egyenletes hevítést elérni, ha csak a hevítő csövek számát annyira meg nem szaporíthatjuk, hogy azok a me­dencének egész kerületét elfoglalják. Mi­vel azonban minden egyes ilyen csőhöz egy­egy külön induktort kell alkalmazni, azok­nak nagy száma a szerkezetet módfölött bonyolódottá tenné. A jelen találmány szerinti elrendezésnél egyetlen induktor az egész kemencéhez ele­gendő. Mint ebből kitűnik, e találmány segélyé­vel egyszerűbb eszközökkel tökéletesebb műszaki hatást érünk el, ami nagy fontos­ságú, különösen magas hőfoknál olvadó fé­mek előállításánál, nevezetesen pedig az acélgyártásnál. Megjegyzendő, hogy a műszaki hatás füg­getlen az alkalmazásra jutó induktorrend­szer alakjától és elrendezésétől, mely tet­szőleges lehet. Ugyanez áll a csatornák számára, alakjára és viszonylagos elrende­zésére nézve is, melyek mindig alkalmaz­kodnak azon különleges föltételekhez, me­lyeknek betartását a gyakorlat esetről­esetre megköveteli. SZABADALMI IGÉNY. Elektromos olvasztó kemence, melynek ol­vasztó terét hosszirányban lejtős fenekű csatornák egy sorozata képezi, melyek két végükön nyilt vezetékek útján álla­nak egymással összeköttetésben, és pe­dig úgy, hogy a nevezett vezetékek az egyik csatorna legmélyebb végét a kö­vetkező csatorna legsekélyebb végével kötik össze, mimellett a csatornák és vezetékek keresztmetszetei úgy vannak megválasztva, hogy az ömlesztett tömeg teljesen megtölti az összekötő vezetéke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom