37540. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa

— 126 — egyszerűbb foganatosítási alakja két egymásra merőleges metszetben. Lámpánál a fölső (1) és alsó (2) tányért egymásfelé irányult (3) rudak kötik össze, ezeket a (3) rudakat egyidejűleg a (4) széntartók vezetékei gyanánt is használhatjuk. Az (5) szeneket befogó (4) széntartók a (6) görgők útján támaszkodnak a (8) csövet körülvevő (9) hüvely (7) karjaira, a (9) hüvely pedig a (10) láncon függ. Ezt a láncot az 1—4 ábrán látható foganatosítási alaknál a (11, 12) vezetőgörgőkön vezetjük úgy, hogy másik vége a (12) görgőn szabadon lefügg és a (15) csőben forgathatóan ágyazott (16), illetve (17) karjaik segélyével a (19) szabályozócséve (18) magja egy tányérján fölfüggesztett (13, 14) szorítópofák között megy át. Ez a tányér ezenkívül a (21) fékberendezés (20) dugattyújával is össze van kötve. Amint a lámpa áramköre zárva vau, a cséve (18) vasmagját meghúzza, tehát a csíptető működésnek indul és a szenek a fényív képzése céljából fölfelé mozognak. Az elektródák leégésének megfelelően a (18) mag sülyed, míg a (15) cső fölső toldata a (8) csövet nem éri, ezután a (13, 14) pofák távolodnak egymástól, úgy hogy a (10) lánc a kellő mértékben lecsúszhatik. Ily módon az elektródák állandóan bizonyos távolságban maradnak egymástól, tehát a fényív ellenállása is állandóan ugyanaz marad. Az 5—7. ábráu látható foganatosítási alaknál az elektródákat tartó (10a) lánc a fölső (la) lámpatányér (23, 23) állványaiba ágyazott (24) kerék fölött van vezetve és szabadon lefüggő végén a (26) ellensúllyal van terhelve. Ez a lánc két (27, 28) pofa között megy át, melyek a (29) U-darabban forgathatóan vannak ágyazva és a (30, 31) karjaik útján vannak a (29) U-darabot közrefogó U-keresztmetszetű (32) sínen fölfüggesztve, mely a vele csuklósan kapcsolt (33, 34) rudak útján van a (35, 36) síneken fölfüggesztve Ezeket a (37, 38) csuklóskarok kötik össze a fölső lámpatányérral és a (39, 40) karok segélyével vannak a (22, 23) álványokba. ágyazott mérleggerendára fölfüggesztve, mely két, egymással (43, 44) haránttartók útján összekötött és a (45) tengely útján a 22, 23) állványokba ágyazott (41, 42) sínből áll. A mérleggerenda másik végén a (47, 48) szabályozócséve (46) magja van fölfüggesztve. Ugyancsak a mérleggerendával van a (41, 43) sínekkel csuklósan kapcsolt (50) kengyel útján egy fékberendezés (49) hengere összekötve, míg a fékberendezés (51) dugattyúrúdja az (52, 53) csuklóskarok útján a (35, 36) sínekkel van kapcsolva. Amint a lámpa áram alá kerül, a (46) vasmagot a (47, 48) szabályozócsévék behúzzák és a mérleggerenda elfordul, a (35, 36) síneket és az ezen függő (32) hüvelyt a (27, 28) pofákkal együtt megemeli, mikor a (27, 28) pofák a (10a) láncot is megfogják és ezt ugyancsak fölhúzzák. Az elektródák tehát távolodnak és a fényív képződik. A mérleggerenda elfordulása és a (35, 36) sínek fölfelé mozgása következtében a fékberendezés (49) hengere és (51) dugattyúrúdja, melyek a föntebb jelzett részekkel rudazat útján vannak kapcsolva, egymásfelé közelednek, mi a fényívet csillapító hatást idéz elő. Az elektródák leégésének megfelelően a 46) mag ismét emelkedni fog, tehát a mérleggerendát visszafelé forgatja és a csíptetőt lefelé mozgatja, míg (29) része a ámpatányért nem éri. Ekkor a pofák némileg távolodnak egymástól úgy, hogy a (10a) lánc a kellő mértékben lecsúszhatik. A lesülyedő lánc súlyának növekedése, mint az az 1—4. ábrán látható foganatosítási alaknál történt, a leégő elektródák súly- ós ellenálláscsökkenését igen pontosan kiegyenlítheti úgy, hogy az elektródák mindig elég messze nyúlnak a lámpatányér alá és a fényív ellenállását állandóan föntartják. A 8. és 9. ábrán látható egyszerűbb foganatosítási alaknál, mely épen egyszerűsége és megbízhatósága miatt előnyös, a csíptető egykarú emelőn van fölfüggesztve, mely két, egymással összekötött (54, 55) rúdból áll, a fölső lámpatányér (56, 57)