37509. lajstromszámú szabadalom • Forgókemence ércek vagy más éghető anyagok kezelésére

— 2 — csavar és (6) csavarkerék segélyével forgattatok. A forgókamra egyik végén a (7) vezetőkoszorú van alkalmazva, mely a (8) karimás kerékbe kapaszkodik és arra szolgál, hogy a forgókamra hosszirányú eltolódásait megakadályozza. Az (1) kamra egyik végén a hengeres (9) toldatban végződik, mely a kemence (23) kamrájának (10) nyílásán keresztül halad. A forgókamra másik végére a (11) kiürítő henger van szerelve, melynek belseje (12) csavarmenet alakú falakkal van ellátva. Ezen (11) henger a kemencét lezáró (13) falazott kamrába nyúlik, mely (13) kamra alul a (14) kiürítő tölcsérrel van fölszerelve, melyen keresztül a kezelt anyagokat eltávolíthatjuk. A kemence töltőszerkezetét a (15, 15a) háromszorosan könyökben meghajlított csatorna képezi, melynek (15a) ága majdnem a forgókamra középvonaláig ér. Ezen cső belül (16, 17) csapóajtókkal van ellátva, melyek zárt állapotukban a (18, 19) kiugrásokhoz támaszkodnak. A kemence alatt, a (15, 15a) töltőcső pályájában a (20) vályú van elrendezve, melybe a kezelendő anyag a lejtős (21) vályún keresztül töltetik. Az (1) forgókamrának tűzálló anyagból álló bélése a megfelő számú (22) horonnyal vagy bordával van ellátva, melyek csavarvonal alakúak, azonban aránylag kevéssé térnek el az alkotó irányától. így pl. előnyös, ha a hornyok folyóméterenként 10 cm.-rel térnek el az alkotóirány tói, vagyis pl. 6 m. hosszúságú kemencénél összesen 60 cm.-rel. A kemence működése a következő: A kemence töltése önműködően és rendszeresen történik az (1) kamra forgása közben azáltal, hogy a (15, 15a) cső (15) csőre a (20) vályúból az anyagot folytonosan meríti. Az 5. ábrabeli helyzetben a (17) csapóajtó csukva van és a gázok kiáramlását megakadályozza, míg a (16) csapóajtó nyitva áll és az érc beömlését, megengedi. Ha a töltőeső (15) ága függélyes helyzetbe és (15a) ága vízszintes helyzetbe jut, a (16) csapóajtó becsukódik és a gázok kiömlését megakadályozza, míg a (17) csapóajtó kinyílik és az érc a kemencébe hull. A (16) és (17) csapóajtók ezen helyzetüket, megtartják mindaddig, míg a (15, 15a) töltőcső újból nem merül a (20) vályúba, amidőn is a (17) csapó záródik és a (16) csapó nyitódik úgy, hogy újabb adag érc meríttetik. Ebből tehát láthatjuk, hogy a töltőberendezés forgása közben állandóan az egyik csapó zárva van úgy, hogy a külső levegő behatolása és a gázok kiáramlása megakadályoztatok. Az (1) forgókamrába adagolt érc a kamrában lévő és az elégetést előidéző magas hőmérsékletű gázokkal érintkezik, valamint az elégetést tápláló friss levegővel is, mely a kemence kiömlő nyílásánál vezettetik be. A kemence forgása közben az ércet a (22) bordák állandóan emelik, azonban az érc ismét a henger feneke felé lehull és a következő bordák által emeltetik újból föl úgy. hogy ezen állandó emelés és lehullás közben minden része benső érintkezésbe jut a gázokkal. A bordák csavarmenet alakja folytán az érc lassan a kiömlő nyílás felé tereltetik. Itt a (11) kiürítő henger (12) csavarmenetes bordái ragadják meg és a (13) kamrába, illetve a (14) kiürítő tölcsérbe juttatják. A kemence előnyei a következők: Azáltal, hogy az égetőkamra forgatása (2) frikcics kerekek vagy görgők segélyével történik, a kemence mozgatása nem rázkodtatásszerű, amint ez fogkoszorú és fogaskerékáttétel segélyével való mozgatásnál történik, mely körülmény a kemence bélésének föntartására nézve igen fontos. Azáltal, hogy a forgókamra mindkét végén nyitott, állandóan keresztül hajthatjuk rajta az érc pörköléséhez szükséges gázokat vagy légáramot, ami az ismert forgókemencéknél nem eszközölhető. A gázok az érchez képest ellenáramban vezettetnek. A bordáknak a henger alkotójához viszonyított csekély hajlásszöge azt eredményezi, hogy az érc sokkal bensőbb érintkezésbe