37480. lajstromszámú szabadalom • Készülék gázlángzók távgyújtására és kioltására

- s — fölé emelkedjék. A kioltás időszakát a (b) betű jelzi. Egy másik meghatározott pillanatban a nyomást a (P) értékről ismét a (p) értékre csökkentjük. A harang ekkor ismét a (B) helyzetbe sülyed s ennélfogva a (15) kilincs a tárcsát egy foggal forgatja el úgy, hogy a (14) ujj fölé a tárcsának egy (11) hézaga jut. Ha most a nyomást újból a normális (P) értékre hozzuk, akkor a harang egészen a fölső (A) helyzetig emelkedhetik s a gáz a (4) csövön keresztül ismét a lángzóhoz áramolhat, mely önmagától meggyúllad. Ezen műveletek mindig ismétlődnek, valahányszor a nyomás (P)-ről (p)-re csökken és azután (p)-ről (P)-re emelkedik. Magától értetődik, hogy egyidejűleg ugyanezen műveletek mennek végbe minden készülékben mely a gázelosztó csőhálózatba van kapcsolva. A 4. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a készülék a már leírt részeken kíviil egy (17) kilincset tartalmaz, mely a (13) rúdon úgy van elrendezve, hogy a (8) tárcsát egy foggal elforgatja, valahányszor a harang legmagasabb helyzetébe érkezik. Azonkívül a (13) rúd egy második (18) ujjat is hord. Ezen készülék működési módja a 4. és 6. ábra szerint a következő: A (8) tárcsa úgy van beállítva, hogy a harang legmagasabb helyzetében, midőn a gáz a lángzóhoz áramlik, a (18) ujj pályájában egy (10) ütköző foglal helyet. Ha tehát a nyomást csökkentjük, akkor a harang csak addig sülyedhet, míg a (18) ujj a (10) ütközőre nem fekszik. A harang ekkor a (D) helyzetben akasztatik meg, melyben a (4) cső vége a zárófolyadékból még kiemelkedik úgy, hogy a lángzó égve marad. Ha most az eredeti (P) nyomást egy pillanat múlva helyreállítjuk, akkor a harang viszszatér az (A) helyzetbe, azonban a (17) kilincs a (8) tárcsát egy foggal elforgatja. Ha tehát a nyomást újból csökkentjük, akkor a (14, 18) ujjak már nem találnak akadályt s a harang a legmélyebb (B) helyzetbe sülyed, miközben a gáz útját elzárja. Ezen mozgás végén a (15) kilincs a (8) tárcsát ismét egy foggal forgatja el úgy, hogy az eredeti (P) nyomás helyreállítása alkalmával a harang csak addig emelkedhetik, míg a (14) ujj föléje került (10) ütközővel nem találkozik. Ennélfogva a lángzó kioltva marad. A kioltás (b) időszaka addig tart, míg a harang egy újabb nyomáscsökkenés folytán ismét legmélyebb helyzetébe nem sülyed s ennek folytán a (8) tárcsa egy foggal el nem fordul. Ha most a nyomást ismét a normális értékre emeljük, akkor a (14, 18) ujjak nem találnak akadályt s a harang a legmagasabb helyzetbe emelkedik, melyben a lángzó ismét lángra gyúl. Ezen műveletek tetszőlegesen ismételhetők. Ha az 1. és 2. ábrán föltüntetett készüléknél a 2. ábra szerinti (18) tárcsát az 5. ábrán látható (8) tárcsával helyettesítjük, melynél egy-egy ütköző két (9) fog távolságát hidalja át, akkor a működési mód a fönt leírttól némileg el fog térni. Ugyanis valahányszor a nyomás (P)-ről (p)-re csökken (7. ábra), a (15) kilincs a (8) tárcsát egy foggal elforgatja, azonban midőn a (P) nyomás helyre áll, a harang nem emelkedhetik legfölső (A) helyzetébe, hanem csakis minden harmadik nyomáscsökkenés után egyszer, míg a másik két nyomáscsökkenés után a (B) helyzetben marad s a gáz útját elzárva tarja. Könnyen belátható, hogy ha ugyanazon csőhálózatba a 4. ábrán föltüntetett készülékek mellett az 5. ábra szerinti tárcsával ellátott készülékeket is iktatunk, akkor a lángzók meggyújtása valamennyi készüléknél egyszerre mehet végbe, azonban a második fajta készülékekhez tartozó lángzók korábban kialusznak, mint az első készülékcsoport lángzói, ami a 6. és 7. ábrák összehasonlításából azonnal kitűnik, ámbár mindkét lángzócsoport ugyanazon sorrendben végbemenő nyomáscsökkenések és emelkedések hatásának van kitéve. Ha az ütközők méreteit ós csoportosítását a hézagokhoz és a tárcsa fogaihoz képest megváltoztatjuk, akkor a harang mozgásainak másféle kombinációit hozhatjuk