37479. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa
nek a szigetelő anyagból való (34) vezetékekben és ezen reflektornál végződnek a (16 és 17) vezetékek is. A (32) oszlopok egyikén csekély súrlódással vízszintes (35) kar csúszhat, melynek helyzete az oszlopon (36) szorító csavar segélyével biztosítható. Végén e kar (37) tartóval van ellátva, mely (38) tuskót hord. E tuskó szigetelő, olvaszthatatlan, dielektromos és arra, hogy izzásba hozassék, alkalmas anyagból van. E tuskó szabadon keresztülmegy a (33) reflektor középpontján. A (8) kapocsnál bejutó elektromos áram az (5) cséve indukáló tekercsén keresztül a (7) kapocshoz jut, azután a (22) vezetéken, a (18) szénrúdtartón és a (20) szénrúdon halad keresztül, hogy a (21) szénrúdba jusson és a (19) szénrúdtartón, a (23) vezetéken ós a (9) kapcson keresztül visszajusson az áramforrásba. A (20 és 21) szénrudak csúcsai közt ezáltal létrejövő fényív a (38) tuskót is fölhevíti és izzásba hozza, mely tehát fényével az ív fényét fokozza és az egész fényt a (33) reflektor visszaveri. A (20 és 21) szénrudak egymáshoz való közelsége folytán az (5) cséve által indukált áram többé-kevésbbé intenzív lesz és így a (6) mag vonzóereje a (10) armatúrára többé-kevésbbé erősen nyilvánul. Ha e vonzó erő legyőzi a (13) rúgó feszültségét, a (10) armatúrát a (6) vasmag magához vonja, miközben a (12) kilincs a (10) armatúrával együtt eltolódik, úgy hogy a (4) záró kerékre hatást gyakorol; ezáltal a (28) dob forgást végez és a (24 és 25) zsinórok lefejtődnek a (28) dobról, hogy a (20 és 21) szénrudakat visszaesni és csúcsukkal egymással érintkezésbe jönni engedjék. Ha ellenben a (13) rúgó hatása van túlsúlyban, a (12) kilincs visszatolódik és a (4) záró kerék a (31) ellensúly hatása alatt ellenkező irányú forgást végez, melynek következménye, hogy a (24 és 25) zsinórok rácsavarodnak a (23) dobra és széttolják a szénrudakat. A leírt lámpa akár sorozatos, akár párhuzamos kapcsolással működtethető. A (38) izzó tuskó előállítására a következő két eltérő kompozíciót lehet használni: 1. barymszulfáttal kevert, komprimált pamutot, melyet alkalmas főzésnek vetünk alá; 2. giobertit-fíirdőbe mártott komprimált azbesztet. A tuskó czélszerűen perforálva van, hogjteljesen benyomulni engedje a voltaív lángját, ami izzását fokozza. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos ívlámpa, azáltal jellemezve, hogy az egymással meghatározott szöget képező szénrudak alkalmas vezetékeken eltolódnak és tartó lemezen elrendezett kapcsokkal vannak összekötve, mely szénrudakat másrészt kötelek tartják, melyek zárókerékkel fölszerelt dobra vannak fölcsavarva, melybe a puha vasarmatura kilincs kapaszkodik, mimellett ezen armatúra szolenoid magájval szemközt van elrendezve és ellenkező irányban működő, szabályozható feszültségű rúgó hatása alatt áll oly módon, hogy a szolenoid puhavasmagjának vonzóereje az armatúrát elmozgatva, a záró kerékre hatást gyakorol, ezáltal a dobot forgásba hozza és a szénrudak csúcsát egymáshoz közelíti, mimellett e dob másrészt alkalmasan megállapított ellensúly hatása alatt áll; emellett egy tűzálló és dielektromos anyagból való tuskó van egy szabályozható tartóra szerelve, oly módon, hogy a szénrudak csúcsai fölé legyen illeszthető, hog3r a voltaív által izzásba hozathassék és fényével a voltaív fényét fokozza. 2. Az 1. pontban igényelt elektromos ívlámpához való, izzásba hozandó tuskó, azáltal jellemezve, hogy az komprimált pamutnak baryumszulfáttal való, főzésnek alávetett keverékéből, vagy azbesztnek és giobertetnek komprimált keverékéből áll. (1 rajzlap melléklettel.) •«j.»« aészvÉMYTÁnsA&it NYOMCUUA BUCMPMTM.
