37473. lajstromszámú szabadalom • Elektromos olvasztókemence

- 3 — végén (B3) csavarkerék ül (2., 4., 5. és 6. ( ábrák), mely bekapaszkodik a (C3), illetőleg (D3) végtelen csavarokba, utóbbiak egy vízszintes tengely hüvelyein ülő (E3) illetőleg (G2) kézi kerekek és (F3) illetőleg (H3) kúpfogaskerekek közvetítésével hozhatók forgásba. Ezen összes alkatrészek a (D2) csúszó tuskókra vannak ágyazva. A (C2) tengely az (E3) kézi kerék segélyével forgásba hozható, hogy vele az (Sl) elekródatartókat magasabbra vagy alacsonyabbra lehessen állítani, a (G3) kézi kerék segélyével pedig az (F3, Gr2) hüvelyek elforgatása eszközölhető, hogy ezzel a két (Sl) elektródatartó szög alatt való beállítását a szükséghez képest és egymástól függetlenül változtatni lehessen. A (J3) sínek közti hasítékokban vízszintes (K3) fogasrudak (2., 4. 6. ábrák) vannak megerősítve, melyekbe (L3) fogaskerekek kapaszkodnak; utóbbiak (M3) tengelye a (D2) csúszó tuskókba van ágyazva és (N3) kézi kerékkel vau ellátva, hogy a (D2) csúszó tuskókat és ezekkel az (Sl) elekródatartókat befelé vagy kifelé eltolni lehessen. Magától értetődik, hogy ezen összes alkatrészeknek alkalmas módon elszigetelve kell lenniök úgy, hogy azon egyénre nézve, ki a kézi kerekeket kezeli, minden veszély ki legyen zárva. Az (Sl) elektródatartókarok (Ml) fejrésze (8- 11. ábrák) üreges és nagyobb számú, itt hat (El) szénrúd fölvételére van berendezve, melyek (Gl) tuskókban (12., 13. ábrák) vannak megerősítve. A szénrudakat e tuskókba oldalról (FI) hornyok és (Hl) lécek közvetítésével toljuk be a tuskó (KI) kivágásába beillesztett (Jl) rézlemezre nyomást gyakorló (Ll) csavar segélyével rögzítjük. A (Gl) tuskóhoz (Ol)-nél (NI) kengyel (10. 12. ábrák) van csuklósan erősítve, mely az (Ml) fejrészen levő (Pl) nyúlvány fölött záródik és e nyúlványhoz (Ql) csavar segélyével van erősítve. Ha az (NI) kengyelt megszabadítottuk, a (Gl) tuskót lefelé kihúzhatjuk az (Ml) fejrészből, azután megoldjuk az (Ll) csavart, az elfogyasztott szénrudat kicsúsztatjuk és helyette újat illesztünk be. A kemence a következőképen működik: Az (A) olvasztókemencét a fönt leírt módon közvetlenül a (B) tok alá gördítjük, az (El) elektródákat a szükséghez képest beállítjuk, az áramot megindítjuk és az olvasztandó anyagot az (Rl) csövön keresztül beadagoljuk. Az elektródáknak a beadagolt anyag minőségének és mennyiségének, valamint az elektromos áram erősségének megfelelő helyzetében már most rögtön kezdetét veszi az olvasztási folyamat és az olvasztott anyag szabályos időközökben az (Al) lyukakon keresztül kihúzható. Ha a kemence eltömődése következnék be, az áramot kikapcsoljuk és az elektródákat a tokban fölemeljük. Az (A) kemencét azután az (F) sínekre lebocsátjuk félre toljuk és (M) fenéklapjának kinyitása után megtisztítjuk. Az elektródák beállíthatósága lehetővé teszi, hogy az elektromos fényívet folytonosan a szénrudak alsó végén tartsuk, ezzel a rudak egyenletes fogyását érjük el. A tokba zárt levegő kitűnő szigetelő anyagot alkot és meggátolja, hogy hideg légáramok jöjjenek érintkezésbe a forró alkatrészekkel, hogy tehát ezek megsérülhessenek, míg másrészt forró vagy ártalmas gázoknak azon helyiségbe való kiömlése, melyben a kemence föl van állítva be nem következhetik. A bezárt levegő továbbá oxigéntartalmától megfzsztatik és így az elektródák kevéssé vannak oxydációnak kitéve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos olvasztó kemence, azáltal jellemezve, hogy az (El) elektródák (Sl) tartók alsó végén vannak elrendezve, mely tartók egy elzárt (B) tokban, mely utóbbinak alsó torkolatához az (A) olvasztókemence szorosan hozzáilleszthető, úgy magassági irányban és szög alatt mint egymáshoz képest, egymástól függetlenül beállíthatóan vannak elrendezve. 2. Az 1. pontban igényelt elektromos olvasztókemence kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (B) tokon kívül elrendezett (G3, E3, N3) kézi kerekek arra szolgálnak, hogy alkalmas áttevés segé-