37373. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egy tengelyen ülő kerekek be- és kikapcsolására

gásban egy-egy (m), ill. (n) menesztő bü­työk van a (k) csapokra lenghetően sze­relve. Az (m), ill. (n) menesztő bütyköknek a tengelyhez közelebb fekvő karja a (g), ill. (h) vájatot részben befödő (p) lemezekhez támaszkodó (q) rugók által a tengely bel­seje felé szorittatik úgy, hogy maguk az (m n) bütykök a (g), ill. (h) vájatból ki­lépni, a fogaskerekek agyainak belső kö­penyfölületén alkalmazott (r) bevágásokba lépni és a megfelelő kereket az egyik for­gásirányban meneszteni igyekeznek. Mivel a két diametrálisan szemben fekvő (m n) bütykök ellenkező irányban működ­nek, a két bütyöknek a kerék (r) bevágá­saiba való egyidejű belépése által a kerék az üreges tengelyére mindkét forgásirányra nézve fölékeltetik. Az (m n) bütykök kikapcsolása a beveze­tésben említett szabadalom értelmében az üreges tengelyben vezetett, helyenként kes­kenyedő mag által eszközöltetik, melynek teljes részei az (m n) bütyköknek a ten­gely középvonalához közelebb fekvő részeit a tengely üregeiből kiszorítják úgy, hogy a bütykök maguk tökéletesen az üreges tengely vájataiba húzódnak vissza és a ten­gelyen ülő kereket mindkét forgásirányra nézve fölszabadítják. A kereket fölékelő helyzetbe ellenben ak­kor jut a két bütyök, ha az eltolható mag keskenyedő része jut a bütykök alá. Az eddig leírt elrendezés a 29546. sz. sza­badalom tárgya. Jelen találmány tárgyának értelmében az üreges tengelyben vezetett eltolható magot úgy szerkesztjük, hogy a két, egy kerékhez tartozó (m n) bütyöknek nem kell egyidejűleg a kerekek (r) bevágásaiba lép­niök, hanem hogy az egy kerékhez tartozó két bütyök közül tetszés szerint mindkét vagy csak az egyik bütyök léphet a kerék­agyba, miáltal az illető kerék az ezen bü­työknek megfelelő irányban ékelte tik a ten­gelyre, :a másik irányban pedig lazán fut­hat. Ezen célból az üreges tengelyben veze­tett eltolható mag axiális irányban ketté van osztva; a mag mindkét (v w) fele az (f) üreges tengelyben el nem forgathatólag van vezetve és mindegyik fél egy-egy kes­kenyedő keresztmetszetű (u) résszel van ellátva. A mag (v w) felei egymáshoz viszonyla­gosan elmozgathatok úgy, hogy a mag egyik felének (u) része az egyik kerék agyába, a mag másik felének (u) része a két kerékagy közé jut, vagy pedig a mag két felét a viszonylagos eltolás előtt vagy után együttesen is mozgathatjuk. Az eltolást különböző segédeszközökkel végezhetjük, pl. azáltal, hogy a mag mind­egyik (v w) felének végére egy, a mag másik felét lazán körülfogó (z) galléros tárcsát erősítünk, amelyet egy, a (z) tár­csát- lazán körülfogó villa segélyével isme­retes módon eltolhatunk. A mellékelt rajz 1. és 3. ábrájában azon helyzet van föl­tüntetve, melyben pl. az (a) kerék mind­két irányra nézve van a tengelyre ékelve, mivel a mag mindkét (v w) felének keske­nyedő (u) részei az ezen kerékhez tartozó (m n) bütykök alatt fekszenek, míg a (b c) kerekek, mivel (m n) bütykeik, a mag (v, w) feleinek teljes részei által behúzattak, a tengelyen szabadon forognak. Ha azonban a mag egyik (w) felét, amint azt fönt említettük, -oly módon toljuk el, hogy (u) része az (a) és (b) kerekek közé jut (2. és 5. ábra), míg a mag (v) fele előbbi helyzetében marad, ekkor csak az (m) bütyök tartja meg menesztő állását, míg a másik (n) bütyök ki van kapcsolva; ennek már most az a következménye, hogy az (a) kerék csak az egyik forgásirányra nézve (1. nyíl) van kapcsolva, míg a má­sik forgásirányra nézve (2. nyíl) szabadon fut. Ha pl. az 1. ábrában föltüntetett hely­zetből kiindulva, a mag fölső (v) felét az (a b) kerekek közé helyeztük volna, akkor a kerék ellenkező irányba, ill. az 1. nyíl irányában futhatna lazán. Világos, hogy az (a) kerék kapcsán leírt helyzeteket a mag két (v w) felének egy­idejű relatív eltolása által a (b), ill. a (c)

Next

/
Oldalképek
Tartalom