37348. lajstromszámú szabadalom • Gőzelosztószelep közvetlenül működő gőzszivattyúkhoz és hasonlókhoz

- 2 — kivánt elmozgási nagyságával. E két bemélyedés vagy kivájás közt, a szelep mozgási irányában, a szelep minkét oldalán egy-egy (L) lelapított fölület van kiképezve, melyeknek síkja a bemélyedések vagy kivájások fenekénél magasabban, a szelepnek a hengeres szelepkamra falával való érintkezési fölületénél pedig alacsonyabban fekszik. Amint az a 2. ábrán látható, a szelep mozgási pályájára merőleges irányban a szelep két oldalán egymással szemközt egyegy (N) kamra van elrendezve, melyek egy vagy több, edzett acélból, vagy más alkalmas anyagból való (M) golyót tartalmaznak. E golyókat (P) spirális-, vagy más alkalmas alakú rúgó nyomja a szelephez, mely rúgó másrészt az (N) kamra födeléhez vagy homlokfalához támaszkodik. A rajzon látható kiviteli alaknál ezen támaszföliiletet csavaros dugó képezi, mely kinyúló (R) csappal bír. E csap az (M) golyók hátrafelé mozgását határolja, még pedig úgy, hogy a belül lévő (M) golyó nem szorítható annyira vissza, hogy a (C) szelepkamra belső falával egy vonalba jöhessen. Ezzel elérjük, hogy a szelep csak annyira mozoghat el, amennyi a két bemélyedés közti távolság, mert a golyók a további elmozgást meggátolják. A leírt szelepszerkezet működésének módja már most a következő: Tegyük föl, hogy az (M) golyók most a (K) bemélyedésbe nyomulnak (2. ábra), tehát a szelepet olyan helyzetben tartják, hogy a (D, Dl és D2) nyílásokon át (1. ábra) gőz juthat a (B) szivattyúhenger fölső végébe a dugattyú fölé. A szivattyúhenger alsó végéből ekkor a fáradt gőz a (D3, D4 és D6) nyílásokon át a szabadba juthat. A dugattyú most megkezdi lefelé mozgását, mikor is a dugattyúrúddal összekötött rudazat az (P) szeleprudat úgy befolyásolja, hogy a (Hl) spirálrúgó összenyomódik. A rúgó ezen összenyomódása a dugattyúlöket nagyobbik részében megy végbe. Az (M) golyókat befolyásoló (P) rugók azonban elég nagy feszültséggel bírnak, hogy ezalatt az (E) szelep eltolódását meggátolják, mert e rugók az (M) golyókat a (K) bemélyedésekbe szorítják és Ott fogva tartják. A dugattyúlöket vége felé a (Hl) rúgó már teljesen össze van nyomva, míg a (Jl) hüvely vagy süveg alsó végével az (E) szelep fölső végére támaszkodik és e szelep kényszermozgású eltolását eszközli. A (P) rugók ellenállása tehát legyőzetik és az (M) golyók a (K) bemélyedésekből kiszoríttatnak. Mihelyt a golyók ezen kiszorítása annyira előrehaladt, hogy a golyók a szelep lelapított (L) fölületére támaszkodnak, a (P) rugók ellenállása már teljesen le van győzve és mivel a (Hl) főspirálrúgó teljesen össze van szorítva, az (E) szelep hirtelen előreugrik, míg az (M) golyók a szelep másik (KI) bemélyedéseibe becsappannak és a szelep további eltolódása megszűnik. A gőzvezető csatornák elrendezése olyan, hogy az (E) szelep ezen helyzetében a fáradt gőz a (B) henger fölső részéből a (D2, D5 és D6) nyílásokon át a szabadba és a friss gőz a (D, Dl és D3) nyílásokon át a (B) henger alsó végébe juthat úgy, hogy a dugattyú ellenkező irányú lökete veheti kezdetét, mely a szelepet ugyanolyan módon ismét elállítja s i. t. Az (E) szelep eltolódása tehát a (H) és (Hl) rugók, az (F) szeleporsó, valamint a (J és Jl) hüvelyek hatása alatt kényszermozgásúlag megy végbe, miközben az (M) golyók a szelep (K) és (KI) bemélyedéseiből kíszoríttatnak, mimellett a szelep elmozgása csak a (K) és (KI) bemélyedések közti távolságnak megfelelő darabbal történhetik. A működés eszerint teljesen kényszermozgású, miután a szelep csak egy helyzetben lehet, ott t. i., ahol a golyók az egyik vagy másik bemélyedésbe nyomulnak, mikor is a gőz a szivattyúhenger egyik vagy másik végébe áramlik. A 3. ábrán e szelepszerkezet egy módosítása van bemutatya, melynél az (E) szelep mindkét vége közelében egy-egy külön (S) spirálisrúgó van elrendezve, mely a (G) bélésben kiképezett (Sl) karima és a szelepkamra (T) födőlemeze közé van befogva. E rugók arra szolgálnak, hogy az (E) szelep mozgási pályájának végén az (M) golyók által gyakorolt ütést gyöngítsék.