37228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás répaleveleknek a cukorrépában a lé előállítása előtt történő derítésére
ben eldörzsöli, miközben a répákhoz állandó áramban vagy hig mésztejet, vagy a második sajtóból jövő, mésszel kevert hig ieveket vezetünk. A fölhasznált víz vagy hig lé mennyisége a répa súlyának 25— 3O°/0 -a, nevezetesen 25% normális répáknál, melyek levének sűrűsége 16—18° Brix szerint, 30% több cukrot tartalmazó répáknál. A használt mész mennyisége normális répánál ennek súlyának 0'5%-a. Ha a répa tisztasága 84-nél kisebb, vagy ha a répa megrothadt, 2 /8 —8 /4°/o meszet használunk. A mésztej vagy meszezett lé hőmérsékletének legföljebb 25° C.-nak szabad lennie, minthogy melegebb mésztej használatánál a pectinek is könnyen oldódnak. Az (f) tartálynak oly nagynak kell lennie, hogy a meszezett répapép néhány percig mozogjon a tartályban és így a mésszel jól keverődjék. A pép a (k) tolóka által zárható hasítékon állandó áramban folyik a (D) fűtőkamrába, melyen azt a lapátok alulról és fölülről víz és gőz használatával történő fölhevítése mellett az (E) sajtóba szállítják. Űgy találtuk, hogy ama hőmérséklet, melyre a pépet föl kell hevíteni, előnyösen 70—75° C., ezt a hőmérsékletet a kamrába nyúló (p) hőmérőn ellenőrizzük. Ennél a hőmérsékletnél a répa tökéletesen derül anélkül, hogy pektinek oldódhatnának, melyek a répáié tisztaságát és szűrbetőségét károsan befolyásolnák. A fölhevítés és meszezés következtében a sejtek fölpattannak, a lé teljesen kifolyik és sűrűn folyósságát is elveszti. Az ekként előkészített lét rendkívül könnyen lehet kisajtolni. Hogy a pépet fölhigítsuk és fölmelegítését megkönnyítsük, a fűtőkamrába való bevezetése helyén az első sajtóból jövő meleg lével keverhető. A (ql q2) ^hengerek a meleg pépet egyenletes vastagságú rétegben vezetik az (E) sajtóba, hol az ismert módon erélyesen kisajtoljuk. A pogácsák a répa súlyának 18—20%-át teszik, azokban az összes a mész által leválasztott organikus anyagok hátra| maradtak, miért is a pogácsák takarmányértéke igen nagy. Ha sok cukrot tartalmazó takarmányt akarunk előállítani, a második sajtolás elmarad, ellenkező esetben a pogácsát súlyának 25—30%-át tevő hideg vízzel ismert módon föllazítjuk és újabb sajtolásnak vetjük alá. A második sajtolásból származó pogácsák a répa súlyának 16—18%-át teszik, mintegy 40% száraz anyagot tartalmaznak, melynek 2—3%-a cukor úgy, hogy a pogácsákban hátramaradt cukor a répa súlyának csak 0- 35—0- 50%-a. A pogácsa színe a réti széna színéhez hasonlít, a pogácsa gyöngén alkalikus és hosszabb ideig marad édes, mint a közönséges répapogácsa. A második sajtóból jövő hig levet tiszta víz helyett a mésztej készítéséri használhatjuk. Az első sajtóból jövő lé teljesen derített, gyöngén sárga színű és alkálikus. A lé további földolgozását előnyösen a következő módon végezzük: A répa minőségének megfelelően, a répa súlyának 1-25—1-75%-át tevő meszet adunk a léhez (normális répánál 1*25% teljesen elégséges), a lét forrásig hevítjük és 2—3 percig forraljuk, azután szűrősajtón leszűrjük. Az ekkor nyert tiszta levet 70—800 c. között fekvő hőmérsékletnél 0-1 % alkalicitásig szénsavval szaturáljuk és azután leszűrjük. Szénsavval való második szaturálás fölösleges. Az első szaturálás után leszűrt lét esetleg Vs'/o mész hozzáadása után kénessavval vagy foszforsavval a megkívánt alkalicitásra hozzuk, 95— 100°-ra fölhevítjük és megszűrjük. Az így előállított lé majdnem víztiszta és az ismert módon dolgozható föl tovább. Lehet azonnal a fölforralás után a szűrés mellőzésével is szaturálni és így egy szűrést fölöslegessé tenni, de az így előállított lé nem oly tiszta, mint az előbb leírt módon készült lé. Eljárásom főelőnyei a diffuzióeljárással szemben a következők: 1. a lét fölaprított répában azonnal csíramentessé tesszük;
