37203. lajstromszámú szabadalom • Síkszita

- 3 -vannak, hogy a karok mozgása is aránylag csak kicsi. Ennek következtében a nevezett karok a gép indításánál rendszerint föllépő átcsapást annak dacára hathatósan meggátolja, hogy a lengő síkszita az épülettel mereven összekötve nincs. A 6—11. ábrán látható foganatosítási alaknál a (121) szitakeretfcen ép úgy, mint a (21) szitakeretben több (nem ábrázolt) szita van befogva, a szita maga aránylag lapos, mely elrendezés — ép úgy, mint a most leírt hosszú.szita — ismeretes. A keretet több (122) inga függeszti föl a szitán kívül fekvő ponton, ezek az ingák [a (22) ingákhoz hasonlóan) elég hajlékonyak, j vagy engedékenyek ahhoz, hogy a szita lengő mozgást végezhessen. Eme szitakeret alatt a (131) tengely van alkalmazva, melynek fölső részén a (132) lendítŐkerék van fölékelve, a (131) tengelyen excentrikusan az (excenterhengerhez hasonló) (134) serpenyő van megerősítve (lásd a 10. ábrát), melybe a szitakeret (124) csapja fogódzik. Ez az elrendezés az együtt működő részeknek ugyanoly viszonylagos mosgását teszi lehetővé, mint az előbb leírt foganatosítási alaknál az excentrikus karima. A tengely kanyar ruliata más módon is kiképezhető. A (132) lenditőkeréken a (137) súly Van fölerősítve, mely a szita tehetetlensége ellen hat és ennek lengő mozgását szabályozza. A (131) tengelynek (136) szíjdobja van, mely a lendítőkerékkel mereven is kapcsolható és a síkszita hajtására szolgál. A (131) tengely alsó vége a (141) talpcsapágyba van ágyazva, ez pedig az engedékenyen megerősített (142) beállítógerendária szerelve. A (131) tengely hajtását egy szíj végzi, mely a (136) szíjdobon, a (143) vezetőgörgőkön és- a (132) főhajtótengelyre ékelt (151) szíj dobon fut (lásd vonalkázva a 6. és 7. ábrán. Mint az előbb leírt foganatosítási alaknál, úgy itt is a szíjdobok távolsága lényegében változatlan, miért a szita lengése a szíjhajtás megbízhatóságát lényegesen nem befolyásolja. Az állítógerenda ingák útján van a síkszita fölött fekvő ponton föl- | függesztve, a felfüggesztési pont pedig célszerűen a szitakeretével esik össze. Az állítógeiendának ily módon való megtámasztása abban az esetben, amelyben az állítógerenda korlátlanul mozdulhatna el, a szita föntebb jelzett káros átcsapását idézné elő, hogy azonban ezt meggátoljuk, az állítógerenda mozgását korlátozni kell. Az erre szolgáló (171) tagok tetszőlegesen képezhetők ki, célszerűen azonban, ha járomalakúak és ha a (142) állítógerenda kivágásain át lefelé nyúló (172) csapokkal vannak fölszerelve. Eme jelzett kivágások oly nagyok, hogy az állítógerenda szükséj ges, mozgékonyságát normális üzemnél ne csökkentsék, azonban az átcsapást, hathatósan meggátolják. Hogy a jelzett csapoknak az állítógerendába ütközésénél lökések föl ne lépjenek, eme csapok rugalmasan vannak fölerősítve, még pedig előnyösen oly módon, hogy a csapok a járomhoz viszonyítva, bizonyos elmozdulást végezhessenek. Előnyös, ha a csapóiknak a normális állásba való visszavezetésére rugóklat alkalmazunk, melyek tetszőlegesen alakíthatók. Mint a 11. ábrán látható, mindegyik foganatosítási alaknál a járom fölső részén egy kamra van kiképezve, melyben a (173) nyomórúgó van akként elrendezve, hogy a (172) csapok fejére nyomást gyakoroljon, ebből a célból a csapfejek és rúgó között a (173) alátétkorong vagy más hasonló értékű tag van elrendezve. Célszerű, ha ez gyűrűalakú karimával van ellátva úgy, hogy serlegalakú rész képződik, melybe a rúgótakellő helyzetben tartani törekvő (176) vezeték nyúlik be. Az alkalmazott állítógerenda sík, egyenes Va>gy más lehetőleg egyszerű alakú gerenda lehet, ha a gép egyszer üzembén van, a gerenda terhelését kizárólag fölfüggesztő ingái veszik föl. A (172) ütközőcsapok csakis az üzsm megkezdésénél hatnak, tehát mielőtt a síkszita normális módon leng, ha egyszer az inga szabályos módon leng, az állítógerenda a csapokat többé nem éri. | Könnyen belátható, hogy bár az állítóge-