37194. lajstromszámú szabadalom • Berendezés függőségek létesítésére vasúti jelzők és váltók között

nik és a (cl4) vágányút jelzője ismét csak elreteszelt váltók állapotától függ. Hasonló módon lehet az összes többi függőségeket is létesíteni, tekintet nélkül a forgalmi területre betorkolló vonalak számára. Az (1—6) kontaktusok ellenőrzőképességét akkor is módosíthatjuk, ha a kontaktusok nyugalmi állapotukban ellenőrzésre alkalmatlanok, mint ez a 3. ábrán látható. A jelzések ezen az ábrán ugyanazok, mint a 2. ábrán. (SÍ—S6) a vágányutakhoz tartozó, tolókák gyanánt kiképezett elreteszelőtagok, melyek jelentőségét a menetiránynak mellé írt száma és egy nyíl adja meg. Ha az (Sl) tolókát balfelé mozgatjuk, az (all) vágányutat, ha jobbfelé mozgatjuk, az (al2) vágányutat állítjuk be. (22 32 42 és 52) az (1—6) ellenőrzőkontaktusok rövidzárói és a hozzátartozó, az (Sl—S6) tolókák fölött keresztirányban fekvő, mozgatható (23 33 43 és 53) rudak útján nyithatók. Eme rudaknak (24 34 44 és 54) ütközői vannak, melyek a (25) emelőbütykökkel működnek együtt. A tolókák (26 27) kiugrásai a tolóka mozgásirányának megfelelően a (25) bütyköt fölfelé nyomják és így a (23 33) stb. rudak által mozgatott (22 32) stb. kontaktust nyitják. A 3. ábrán látható elrendezés működési módja a következő: Az ellenőrző kontaktusok eme foganatosítási alaknál a nyugalmi helyzetbe, tehát/ a vágányútbeállító tolókák normális helyzeténél alkalmatlanok az ellenőrzésre, minthogy ekkor a (22 32 42 és 52) kontaktusokon át röviden vannak zárva. Csakis mikor az egyik vágányutat beállítjuk, fognak a jelzőállítás szempontjából számba jövő kontaktusok a rövidzárlat megszűnése következtében az ellenőrzésre alkalmas állapotba jutni. Ha pl. az (al3) vágányutat kell beállítani, az (S2) tolókát balfelé mozgatjuk, ily módon az (1 2 5) és (6) váltók állítóemelőit mechanikus úton elreteszeljük és a (23) és (53) rudakat az (S2) tolóka fölött fekvő (25) bütyök segélyével fölfelé nyomjuk, miáltal a (22) és (52) kontaktusokat megszakítjuk, tehát az (1 2 5) és (6) kontak| tusokat ellenőrzésre alkalmassá tesszük. A í (V) áramforrástól kiinduló áram tehát — j hogy az (al3) kontaktuson át a jelzőhöz jusson — az (1 2 5) és (6) kontaktusokon kénytelen átmenni. Ha az (al3) vágányúttal egyidejűleg a (cl4) vágányutat is beállítjuk, az (S6) tolóka fölött lévő bütyköt is megemeljük, de ez az elektromos viszonyokon mitsem változtat, mert az (53) rudat az (S2) tolóka már fölfelé nyomta. Az (5) és (6) kontaktusok tehát már a (cl4) vágányút beállítása. előtt alkalmasak az ellenőrzésre és oly állapotban vannak, minőben a (cl4) vágányút beállítása céljából lenniök kell. További foganatosítási alak látható a 4. ábrán, melynél a függőségeket ugyancsak az ellenőrzőkontaktusok ellenőrzőképességének módosítása létesíti. (22) egy röviden záró kontaktus, mely meg szakad, mikor a (25) emelőt megemeljük. Ezt az ugyanarra a tengelyre ágyazott (29) emelővel egy csatornaalakú harántlécz köti össze, mely födi az összes (Sl S2 ) vágányútbeállító tolókákat. Bármely tolóka mozgatásánál megemelkednek azok a keresztlécek, melyek előtt a tolókán egy (26 27) kiugrás van alkalmazva, tehát kinyílik a megfelelő rövidenzáró. Eme most leírt kiválasztóberendezéseknél megtörténhetnék, hogy valamely vágányútnak idő előtt történő beállításánál valamely már beállított vágányúthoz tartozó jelző a tiltóállásba esik. így pl. ha a (cl4) vágányút beállítása után (3. ábra) — melynek beállítása az (5) és (6) váltók elreteszelését követeli meg — az (all) vágányutat is beállítanék, mely az (1—4) váltók elreteszelését követeli meg — akkor, ha a (4) váltót még nem állítottuk át, a (4) ellenőrző kontaktus a váltó átállítása közben megszakad. Ha már most az állítómű őre az (Sl) tolókát gyorsan állítja be az (all) vágány útra, mielőtt a váltónyelvek átállítása és elreteszelése szabályszerűen megtörtént volna, a (4) kontaktus időelott, vagyis mialatt még nyitva van, válik ellenőrzésre alkalmassá. Ezért a (cl4) vágányút jelzőjét a szabad állásban tartó áramkör a