37183. lajstromszámú szabadalom • Födetlen szűrő

— 3 -Az 1. ábra szerint (1) a szűrőedény, mely a külső (2) tartályban oly módon van ágyazva, hogy közöttük a gyűrűalakú (3) tér keletkezik, A külső (2) tartály a köz­benső (4) fenékkel, mely egyúttal a gyűrű­alakú (3) teret is elzárja és az (1) szűrő­edényt tartja, egy alsó és egy fölső re­keszre van osztva. Az alsó (5) rekeszbe a szűrendő víz a (6) nyíláson át tereltetik be és a központi (7) csövön keresztül az (1) szűrőtartályba jut. A szűrőtartály fe­nekén (8) szűrőfejek vannak elrendezve a fenék fölött elosztott csőrendszerben, mely a (9) főcsőből és a (10) mellékcsövekből képeztetik. A mellékcsövek valamennyien a (19) főcsőbe torkolnak, melyhez csatla­kozik a (12) szívócső, melynek (13) kiöm­lési nyílása oly mélyen [(h) magasság­nyira] fekszik a szűrőtartály kiömlési nyí­lása alatt, hogy a szívó erő a szűrőnek le­vegő és homokrészecskéi között uralkodó adhéziót legyőzi. A szűrés megkezdésénél a szűrőágy szo­rosan összehúzódik, később az ágy fölött a (14) szennyréteg gyűlik öss:e anélkül, hogy a szűrőágyba behatolna. Hogy ezen szennyréteg a további szűrés­nél el ne szakadjon, ami az üzemben föl­lépő ingadozások folytán könnyen bekövet­kezhetik, a szívócsőhöz oly berendezést csatolunk, mely a kiömlő víz mennyiségé­nek és nyomásának állandóságát biztosítja. Ezen berendezés áll a (15) csőből, mely­nek alsó része a külső, alul zárt, gyűrű­alakú (16) gyűjtőtérből és a belső, alul nyi­tott (17) kiömlőcsőből áll. A (17) kiömlő­csőben a (18) lemez, mely a (19) rúd út­ján a (20) úszóval van összekötve, mozog­hat; az úszó állandó (hl) magasságú vízosz­lopot biztosít a (18) lemez fölött. A (18) lemez kerülete és a (17) cső belső fala között gyűrűalakú nyílást hagy, melyen a víz szabadon kiléphet. A szűrőtartály nívó­ját a víznek folytonos bevezetése által ál­landóan megtartjuk; a (15) csőben lévő vízszin azonban a szűrőágy átbocsátó ké­pességének csökkenésével alábbszáll; minél vastagabb és sűrűbb a szennyréteg a szűrő­ágy fölött, annál kevesebb folyadék megy azon keresztül és annál inkább csökken a folyadékoszlop a (15) csőben. A legmé­lyebb állás a 2. ábrában van föltüntetve; de úgy ebben, mint a legmagasabb és a közbenső állásokban is a (hl) vízoszlop ma­gassága és ennek folytán a nyomás, mely alatt a víz a (18) lemez kerülete és a (17) cső belső fala között lévő gyűrűalakú nyí­láson át mindig egyforma mennyiségben lép ki, szintén állandó marad úgy, hogy inga­dozások, melyek a szűrőágyra, valamint a szennyrétegre visszahatással lehetnek, ki vannak zárva. Hogy a kiömlő mennyiség ne csak egye­dül a lemez és cső között lévő gyűrűalakú tértől függjön, ami változtatásoknál kelle­metlen kicserélést vonna maga után és hogy a kiömlési keresztmetszet az üzem szükségleteinek megfelelően változtatható legyen, a (18) lemez (4. ábra) a (21 22) részekből áll, melyek (23) nyílásokkal van­nak ellátva. Az alsó (22) lemez a (24) rúd útján van a (20) úszóval összekötve; a fölső (21) lemez a (24) rudat körülvevő (25) csö­vön van megerősítve, mely a (20) úszóval szilárdan van összekötve. A (24) rúdra van erősítve a négyélű (26) hasábrész, melybe egy fölülről bevezethető (27) kulcs helyez­hető. Ha a (24) rúd és vele a (22) lemez elforgattatik, akkor a (21) lemez (23) nyí­lásai a (22) lemez nyílásaival kapcsolatba vagy kapcsolaton kívül hozhatók (6. ábra), minek folytán a lemezeken át szabályoz­ható folyadékmennyiségek ömölhetnek ki. A 7. és 9. ábrák szerint a szűrőfej a (28) szitafölületekből és a (29) tokból áll. A szitafölületek a tokban úgy vannak el­rendezve, hogy a szűrőággyal 90° vagy kisebb szöget zárnak be. A (29) tok a 9. ábra szerint a (30) támaszfölületekkel és (31) karimával van ellátva. A sziták meg­erősítése oly módon történik, hogy a (30) fölülétekre helyeztetnek, majd a (31) ka­rimák átpermetezés által a szitákra erősít­tetnek úgy, hogy a (30) támaszfölületekre szoríttatnak, amint az a 8. ábrából kitű­nik. A 10. ábra szerint a (28) szitafölületek­ből kiömlő vízsugarak a szűrőágynak két

Next

/
Oldalképek
Tartalom