37112. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rugalmas kerékburkolatok elkopott rétegeinek pótlására

végfölületekkel bíró (A) gumihasábot mu­tatja, amely alsó fölületén fecskefarkalakú (x) horonnyal van ellátva (3. ábra). A 4. és 5. ábrában ezen hasáb bizonyos fokig való elkopás után látható, amikor már csak a kis (a) hasáb maradt meg. A 6. és 7. ábrák a kiegészítő (b) gumi­darabot mutatják, amely fecskefarkalakú fölső részével az (a) rész (x) hornyába to­latik, mire vulkanizálás után a (B) hasábot kapjuk (8. és 9. ábrák). A (b) gumitest az elkopott (a) hasáb (x) hornyába tolandó feeskefarkalakú (y) részén kívül alsó részén is feeskefarkalakú (x) ho­ronnyal van ellátva, amely úgy, mint az eredetileg alkalmazott (A) gumitestnél, a keréktalpon vagy az alaplemezen, vagy más, a kerék által hordott részen való megerő­sítésre szolgál. Ami már most a 10—18. ábrákat illeti, úgy a 11. és 12. ábrák a (C) gumiszek­tort ennek használata előtt mutatják, míg bizonyos mértékben való elkopás után, már csak a 13. és 14. ábrákban látható (c) ha­sáb marad vissza, amelyet a 15. és 16. áb­rákban látható, különleges alakú új (d) gumitesttel egészítünk ki, mi által új (D) gumiszektort kapunk, amelynek méretei ugyanolyanok, mint aminők az eredeti (C) szektor méretei voltak (17. és 18. ábrák). A (c) és (d) hasábok szilárd összekötteté­sét szintén a vulkanizálás által érjük el. Mindegyik gumitest alapján ismét fees­kefarkalakú (x) horony és mindegyik kiegé­szítő test fölső részén feeskefarkalakú (y) toldat van kiképezve, mely részek ugyan­azon rendeltetéssel bírnak, mint az 1—9. ábrák megfelelő részei. Nem föltétlenül szükséges azonban, hogy a gumitesteket feeskefarkalakú kapcsolás­sal kössük össze, hanem az (A és B) vagy a (C és D) hasábok egymással érintkező fö­liiletei tetszőleges alakkal, pl. simán vagy más módon képezhetők ki. Ami már most a 19—23. ábrákat illeti, úgy azoknál (E) az összfiiggő gumigyűrűt jelöli, amely használat előtt sugárirányban a 19. és 20. ábrákban látható, aránylag te­temes vastagsággal bír. Ha ezen gumigyűrű bizonyos fokig el­kopott, akkor azt egy helyen sugárirányban fölvágjuk (vagy már kezdettől fogva nem végnélküli gyűrű alakjában lehet kiképezve) és ezen gyűrű belső oldala és a keréktalp között a (Z) betétgyűrűt rendezzük el, amelynek belső fölülete a keréktalpra illik és ezzel tetszőleges, alkalmas módon össze­köthető. Világos, hogy ezen (Z) betétgyűrű beil­lesztése után az (E) gumigyűrű két (El) és (E2) vége között hézag marad, amelyet az (El) és (E2) végekhez vulkanizált (F) betétdarabbal töltünk ki úgy, hogy olyan végnélküli gumigyűrűt kapunk, melynek átmérője ugyanakkora, mint amilyen az ere­deti gyűrű átmérője volt. Ha ezen beállítás után a gumigyűrű ismét bizonyos mérték­ben elkopott, akkor a (Z) betétgyűrű és az (E) gumiabroncs közé a második (Zl) be­tétgyűrűt helyezzük el (22. ábra), mi mel­lett az (E) gyűrűt fölvágjuk és az (E3) és (E4) végek közé az új (FI) betétdarabot he­lyezzük, illetőleg azokra rávulkanizáljuk, mi által ismét olyan végnélküli gumiabron­csot kapunk, amelynek méretei a 19. ábra szerinti méreteknek felelnek meg. Ha már most a megmaradt gumigyűrű tovább kopott, amint azt a 23. ábra mutatja, akkor az (E, F) és (FI) részekből álló külső gyűrűt egy helyen ismét fölvágjuk és az elkopott (E) gyűrűn belül az új (G) gumi­gyűrűt rendezzük el, amely a (Gl) toldattal van ellátva; ezen toldat az elkopott (E) gyűrű (E5) és (E6) végei között hézagot tölt ki, amint az a 23. számú ábrán látható, mire az új részt a régi abroncsra rávulkani­záljuk. Ily módon teljesen új gyűrűt kapunk, amely a méretek tekintetében a 19. ábrán föltüntetett (E) gumigyűrűnek felel meg. A"-föntebbiekből kitűnik, hogy az egész eredetileg alkalmazott gumigyűrű az utolsó részletig elhasználtatik. A (Z), (Zl) betétgyűrűk fémből, fából, gumiból vagy bármely más alkalmas anyag­ból készülhetnek. Hogy a beállítások számát és ennélfogva az egymásra vulkanizálandó új betétrészek számát is csökkenthessük, a gumiabroncs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom