37112. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rugalmas kerékburkolatok elkopott rétegeinek pótlására
végfölületekkel bíró (A) gumihasábot mutatja, amely alsó fölületén fecskefarkalakú (x) horonnyal van ellátva (3. ábra). A 4. és 5. ábrában ezen hasáb bizonyos fokig való elkopás után látható, amikor már csak a kis (a) hasáb maradt meg. A 6. és 7. ábrák a kiegészítő (b) gumidarabot mutatják, amely fecskefarkalakú fölső részével az (a) rész (x) hornyába tolatik, mire vulkanizálás után a (B) hasábot kapjuk (8. és 9. ábrák). A (b) gumitest az elkopott (a) hasáb (x) hornyába tolandó feeskefarkalakú (y) részén kívül alsó részén is feeskefarkalakú (x) horonnyal van ellátva, amely úgy, mint az eredetileg alkalmazott (A) gumitestnél, a keréktalpon vagy az alaplemezen, vagy más, a kerék által hordott részen való megerősítésre szolgál. Ami már most a 10—18. ábrákat illeti, úgy a 11. és 12. ábrák a (C) gumiszektort ennek használata előtt mutatják, míg bizonyos mértékben való elkopás után, már csak a 13. és 14. ábrákban látható (c) hasáb marad vissza, amelyet a 15. és 16. ábrákban látható, különleges alakú új (d) gumitesttel egészítünk ki, mi által új (D) gumiszektort kapunk, amelynek méretei ugyanolyanok, mint aminők az eredeti (C) szektor méretei voltak (17. és 18. ábrák). A (c) és (d) hasábok szilárd összeköttetését szintén a vulkanizálás által érjük el. Mindegyik gumitest alapján ismét feeskefarkalakú (x) horony és mindegyik kiegészítő test fölső részén feeskefarkalakú (y) toldat van kiképezve, mely részek ugyanazon rendeltetéssel bírnak, mint az 1—9. ábrák megfelelő részei. Nem föltétlenül szükséges azonban, hogy a gumitesteket feeskefarkalakú kapcsolással kössük össze, hanem az (A és B) vagy a (C és D) hasábok egymással érintkező föliiletei tetszőleges alakkal, pl. simán vagy más módon képezhetők ki. Ami már most a 19—23. ábrákat illeti, úgy azoknál (E) az összfiiggő gumigyűrűt jelöli, amely használat előtt sugárirányban a 19. és 20. ábrákban látható, aránylag tetemes vastagsággal bír. Ha ezen gumigyűrű bizonyos fokig elkopott, akkor azt egy helyen sugárirányban fölvágjuk (vagy már kezdettől fogva nem végnélküli gyűrű alakjában lehet kiképezve) és ezen gyűrű belső oldala és a keréktalp között a (Z) betétgyűrűt rendezzük el, amelynek belső fölülete a keréktalpra illik és ezzel tetszőleges, alkalmas módon összeköthető. Világos, hogy ezen (Z) betétgyűrű beillesztése után az (E) gumigyűrű két (El) és (E2) vége között hézag marad, amelyet az (El) és (E2) végekhez vulkanizált (F) betétdarabbal töltünk ki úgy, hogy olyan végnélküli gumigyűrűt kapunk, melynek átmérője ugyanakkora, mint amilyen az eredeti gyűrű átmérője volt. Ha ezen beállítás után a gumigyűrű ismét bizonyos mértékben elkopott, akkor a (Z) betétgyűrű és az (E) gumiabroncs közé a második (Zl) betétgyűrűt helyezzük el (22. ábra), mi mellett az (E) gyűrűt fölvágjuk és az (E3) és (E4) végek közé az új (FI) betétdarabot helyezzük, illetőleg azokra rávulkanizáljuk, mi által ismét olyan végnélküli gumiabroncsot kapunk, amelynek méretei a 19. ábra szerinti méreteknek felelnek meg. Ha már most a megmaradt gumigyűrű tovább kopott, amint azt a 23. ábra mutatja, akkor az (E, F) és (FI) részekből álló külső gyűrűt egy helyen ismét fölvágjuk és az elkopott (E) gyűrűn belül az új (G) gumigyűrűt rendezzük el, amely a (Gl) toldattal van ellátva; ezen toldat az elkopott (E) gyűrű (E5) és (E6) végei között hézagot tölt ki, amint az a 23. számú ábrán látható, mire az új részt a régi abroncsra rávulkanizáljuk. Ily módon teljesen új gyűrűt kapunk, amely a méretek tekintetében a 19. ábrán föltüntetett (E) gumigyűrűnek felel meg. A"-föntebbiekből kitűnik, hogy az egész eredetileg alkalmazott gumigyűrű az utolsó részletig elhasználtatik. A (Z), (Zl) betétgyűrűk fémből, fából, gumiból vagy bármely más alkalmas anyagból készülhetnek. Hogy a beállítások számát és ennélfogva az egymásra vulkanizálandó új betétrészek számát is csökkenthessük, a gumiabroncs-