37111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a keréktalpkarimák viszonylagos helyzetének rugalmas kerékburkolattal szemben

- 4 — a (12) csapszögek útján, melyek az osztó­darabok (13) furatain mennek át, az osztó­darabokkal is összeköthetők, a mint ez a 8. és 9. ábrákból látható. A 10. ábra szerinti foganatosítási alaknál a gumiabroncs mindegyik része a szom szédos résztől el van választva és mind­egyik gumi-hasábot azáltal rögzítjük, hogy mindegyik hasáb alsó része keskenyebb és ezen alaprészen át harántirányban a (14) lemez megy keresztül, mely lemezt úgy kell méretezni, hogy az (5) kerékkarimák­szoros felcsavarását ne akadályozza. A T-alakú (15) kampó (16) és (17) karjai két szomszédos (3) gumihasáb (14) lemezébe kapaszkodnak és ezeket erősen a kerék­talphoz szorítják. Természetes, hogy a 10. ábra szerinti megerősítési, mód úgy egy, mint több gumiabroncs elrendezése esetén is alkal­mazható. Hasonlóképen lehet a mély haránt­irányú hornyoknak a 8. és 9. ábrák szerint két gumiabroncs számára alkalmazott el­rendezését egy gumiabroncs számára is alkalmazni, a mely esetben természetesen a középső (11) karima elesik ésa(10) osztó­darabok az egyik keréktalpkarimához erősít­tetnek illetve azzal egy darabban készíthetők. A 11. ábra szerinti berendezésnél a (3) gumiabroncs fecskefarkalakkal bír, illetve ferde oldalfölületekkel van ellátva, a me­lyek a keréktalpkarimákon fölfekszenek; a keréktalpkarimák egymás fölött fekvő és eltávolítható (18) gyűrűk egy sorozatából állanak, melyek az összes (18) gyűrűkön és a (2) keréktalpon áthaladó (19) csap­szögek útján vannak a keréktalphoz erő­sítve úgy, hogy a (18) gyűrűk a gumi­abroncsot helyzetében a keréktalpon rögzítik. Ha a (3) gumigyűrű lekopott és azt akarjuk, hogy további része álljon ki a keréktalpkarimák közül, akkor a legkülső (18) gyűrűt eltávolítjuk és a többi (18) gyűrűt ismét a (2) keréktalppal összekötjük; ezen művelet minden beállításnál megis­métlendő, mindaddig, míg a gumiabroncs a lehető legnagyobb mértékben el nem kopott. A 12. 15. ábrák szerinti berendezéseknél a gumiabroncs külön (3) hasábokból áll, mimellett minden hasáb alsó részén fecske­farkalakú kivágással van ellátva, a melybe a fecskefarkalakú (20) lemez illik; a (20) lemez a (21) csapszöget hordja, melynek segélyével a (22) csavaranya alkalmazása mellett a lemez a (2) keréktalppal összeköthető. (23) (12. és 14. ábra) az osztódarabot jelöli, amelyből a meghajlított (24) toldatok indulnak ki. Ezen toldatok az (5) keréktalp­karimák (25) mélyedéseibe illenek, vagy a karimák peremébe kapaszkodnak, míg az osztódarab maga alsó részén a (26) csap­szöget hordja, a mely a (2) keréktalpon át­megy és a (27) csavaranya révén a kerék­talppal összeköthető, mimellett a csapszög hossza úgy van méretezve, hogy a (23) osztódarabok az alkalmazandó (5) kerék­talpkarimák mindegyike számára használ­hatók. A 16. és 17. ábra a 12. 15. ábrákhoz hasonló berendezést mutatnak azon eset­ben, amikor két gumiabroncs van alkal­mazva, különbség csak abban van, hogy a levehető középső (28) karima két részből áll és két (29, 30) bordát alkot úgy, hogy a (23) osztódarabok mindegyike a rugalmas abroncsok mindegyikében bármely tetsző­leges helyzetben rögzíthető, mimellett a középső karimát a keréktalphoz is erősít­hetjük vagy sem. Ezen berendezésnél (16. 17. ábrák) a 12. és 13. ábrák szerinti fecskefarkalakú (20) lemezek helyett harántirányben elrendezett, a (2) keréktalphoz erősített vagy ezzel egy darabban készülő fecskefarkalakú (31) tol­datokat alkalmazzuk, amelyek mindegyike fölé oldalról a (3) gumihasábot tolhatjuk, mimellett különböző átmérőjű (5) keréktalp­karimákat és ugyancsak különböző át­mérőjű (28) középkarimákat alkalmazunk, mely utóbbiak a (2) keréktalp fecskefark­alakú (31) toldataira illenek. A 18. 21. ábrák szerinti berendezéseknél a keréktalpkarimák több részből állanak illetve mindegyik talpkarima olyan szaka­szok három sorozatából áll, melyeknek négy különböző nagyságú része van, ezen soro­zatok egymás után körben vannak elren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom