37074. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos világításra való izzótestek előállítására

át, a fémvegyiiletekből készült izzótestek [ gyártásában fordulópontot képez. Ha hosszabb izzótestek előállításáról van szó, legelőnyösebben akként járunk el, hogy a fémszálat először is egy tartóállványon feszítjük ki, mely a kész izzótest szerelésére szolgáló állvány lehet. Ez főleg azért igen előnyös, mert a fémszálnak kémiai úton történő átalakításával előállított szál alakját és hosszát módosítani általában nem igen lehet. A tartóállványon kifeszített szálat azután a tartóállvánnyal együtt szereljük be a lámpakörtébe. Figyelembe kell azonban venni a fémszálnak a kémiai átalakítás közben tanúsított különleges viselkedését. Valamely kémiai vegyületté átalakított fémszál ugyanis rendszerint jóval hosszabb, mint az eredeti szál, tehát célszerű, ha a szálat előzetesen lehetőleg megfeszítjük, míg ha fémszálas lámpákat kellene előállítani, a szálat, zsugorodására való tekintettel, lazán alkalmaznék. Igen természetes, hogy nem kell a fémszálat okvetlenül teljesen kémiai vegyületté átalakítani, ellenkezőleg az eljárás különös előnye az, hogy tetszés szerint állíthatunk elő oly izzótesteket, melyek több vagy kevesebb fémet, illetve fémvegyületet tartalmaznak. Ha a kémiai átalakítás tökéletesebb, általában nagyobb, ha kevésbbé tökéletes, kisebb ellenállású izzótesteket kapunk. Ha a drót anyaga az egész keresztmetszeten átalakult, az kívülről már általában nem fog idegen anyagot fölvenni és ennek megfelelően ellenállása sem fog megváltozni többé, míg tehát a szál egész anyagát át nem alakítottuk, módunkban van az ellenállást meglehetősen tág határok között választani. Továbbá előnye annak, ha a szál belsejében vékony fémlelket hagyunk, az, hogy a szál mechanikus ellenállása és rugalmassága fokozódik. Eme leírt eljárás szerint igen nagy ellenállású, nagy feszültségű hálózatokban alkalmazható lámpákat állíthatunk elő. Ha a használt fém hevítve könnyen vesz föl szenet, eljárásunkat például akként foganatosíthatjuk, hogy a szálat valamely elszenesíthető anyaggal — pl. elpárologtatott vagy folyékony szerves vegyülettel — vesszük körül és elektromos áram átvezetésével annyira fölhevítjük, hogy az elszenesítliető anyag elbomlik és a fémszál szenet vesz föl. Ha a fémszál átalakítására folyadékot használunk, az izzószálnak oly fokra való fölhevítése, melynél a folyadék elbomlik, általában nagyobb áramfogyasztással jár, de ily módon egyrészt könnyebben és biztosabban szabályozhatjuk a gyakorlati üzemben a szál hőfokát, másrészt pedig az átalakított réteg is egyenletesebbé válik, minek részben az az oka, hogy gázok alkalmazásánál a szál fölületén a fölhasznált bomlásterményeknek újabb bomlásterményekkel való helyetesítése lassabban és egyenetlenebbül megy végbe, mint folyadékok alkalmazásánál. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy folyadék alkalmazásánál az eljárást könnyebben vezethetjük, oly módon, hogy a szál fölszínén szabad szén ne rakódjék le, míg a szál maga szénnel teljesen telítve nincs. A hőmérséklet helyes szabályozásánál — mit minden esetben kísérleti úton kell megállapítani, — a folyamat oly módon megy végbe, hogy a fémszálnak a folyadékban való fölhevítésénél a szál ellenállása ugyanoly mértékben emelkedik, amily mértékben a szénfölvétel előre halad. Ha a fémszál teljesen karbiddá alakul át, a szál ellenállása is maximálissá lesz. Ha a szálat a folyadékban tovább hevítjük, a szál többé nem vesz föl szenet, hanem fölszínén szabad szén válik ki, mely folytonosan vastagodó réteget képez. Ennek következtében az ellenállás ismét csökken, míg a hevítést be nem szüntetjük. Egyidejűleg azonban a szál maga is elveszti homogénségét, minthogy két különböző anyagból álló élesen elkülönített réteg képezi azt, tehát elveszti jó tulajdonságait, amennyiben a fölBzínén lévő szén már aránylag alacsony izzási hőfoknál szétporlik. Ezért a szál fölszínén a szén kiválását minden esetben meg kell gátolni, ha azt akarjuk, hogy a közönséges szénszálaknál tökéletesebb izzószálakat kapjunk.