37057. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyszalag mechanikus hangszerek számára és készülék azok fölvételére és ismétlésére

zett hang lágy; a fojtás ellenben ezen esetben is gyors, mert a (8 és 9) hasítékok hátsó vége egy vonalban áll, azaz a hasítékok egyidejűleg végződnek. A (10) hasíték a (11) hasítékkal egyidejűleg kezdődik, azaz a hasítékok mellső vége egy vonalban áll. Ennek következtében erős hangot kapunk; minthogy azonban a (10) hasíték hátsó vége tovább terjed hátra, azaz későbben végződik, mint a (11) hasíték hátsó vége, ennélfogva a (11) hasítéknak megfelelő erő már megszűnik, amikor még a (10) hasítéknak megfelelő erő működik. Az előidézett hang tehát nem fojtatik gyorsan, hanem közönséges jelleggel fog bírni. A (13) hasíték kevéssel a (12) hasíték mögött kezdődik és utóbbi előtt végződik, azaz mellső és hátsó vége a (12) hasíték mellső és hátsó vége mögött áll, hogy ezen kombináció közönséges hangot idéz elő. A (15) hasíték jóval a (14) hasíték mögött kezdődik és valamivel a (14) hasíték hátsó vége előtt végződik; ezen kombináció lágy, közönséges jelleggel bíró hangot eredményez. A (16 és 17) hasítékok mellső vége egy vonalban áll, míg a (17) hasíték hátsó vége jóval a (16) hasíték hátsó vége előtt áll, úgy hogy a (17) hasíték sokkal korábban végződik, mint a (16) hasíték; az ezen kombinációnak megfelelő hang erősen kezd hangzani. Minthogy azonban a (17) hasítéknak megfelelő erőnek a billentyűre kifejtett hatása már korán, körülbelül épen vagy megközelítőleg a hangképzés pillanatában megszűnik, míg a (16) hasítéknak megfelelő erő tovább hat, ennélfogva az erősen leütött hang legato-jelleggel fog bírni. A (19) hasíték valamivel a (18) hasíték után kezdődik és jóval az utóbbi előtt végződik. Ezen kombinációnak középerős legatoton felel meg. A (21) hasíték igen rövid; e hasíték csak arra szolgál, hogy a (20) hasítéknak megfelelő erőt egy későbbi stádiumban ideiglenesen növelje, úgy hogy legatohatást kapunk. A hangjegyszalagnak a találmány értelmében, egy munkafolyamatban való előállítását a 2. ábra tünteti föl, melyben (22;

23 és 24) egy a (25) léc körül billenthető zongorabillentyűzet részeit jelölik. Mindegyik billentyű végén (26) kontakíuslemez van megfelelően megerősítve, mely megfordított L-alakkal bír és mely a billentyű lenyomásánál két (27, 28) rúgóval kontaktust állít elő, úgy hogy minden billentyűlenyomásnál egy különleges (29) elektromágnes áramköre záratik. Az áttekinthetőség kedvéért a 2. ábrában ezen áramkörök közül csak egy van föltüntetve. Az áramkörök mindegyike következő utat követhet: (30) telep, egy tetszésszerinti módon a (25) léc hosszában vezetett (31) vezeték, a pontozottan jelölt, a (31) vezetéktől az egyes billentyűkhöz haladó (32) vezeték, a megfelelő (26) lemez. A telep másik sarkától (33) vezeték fut két-két, egy billentyűhöz tartozó (29) elektromágneshez és az egyik mágnes tekerűleteltől (34) vezeték halad a hozzátartozó (27) kontaktusrúgóhoz (2. ábra), míg a másik mágnestől egy hasoló (a rajzon föl nem tüntetett) vezeték fut a (28) rúgókontaktushoz. Minden billentyűlenyomásnál legelőször az illető (26) lemez függélyesen álló ága és a (27) kontaktusrúgó között lép föl érintkezés és csak ezután jön érintkezésbe a (26) lemez vízszintes ága a megfelelő (28) kontaktusrúgóval. Az áramkör ily módon történő zárása és erre következő megszakítása folytán a megfelelő (29) mágnes gerjesztetik, illetve gerjesztése megszakíttatik, mimellett a mágnesek a (2 és 3) hasítéksorok előállítására szolgáló berendezést működtetik. A (27) kontaktus a (2) hangjegyhasítékoknak és a (28) kontaktus a (3) «gyorsítóhasítekoknak» felel meg. Látható tehát, hogy az esetben, ha egy billentyűt gyorsan és nagy erőkifejtés mellett uyomunk le, akkor a (26) lemez gyors egymásrakövetkezésben jön érintkezésbe a (27 és 28) rúgókkal, úgy hogy a nyomóbélyegzők meglehetősen egyidejűleg kezdenek működni és a (2, 3) hasítékokat oly módon állítják elő, hogy ezek mellső vége egy vonalban, vagy csaknem egy vonalban áll. Ha a lenyomott billentyűt igen gyorsan eresztjük el, akkor a kontaktusok igen gyors egymásra követke-