37037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyhez nem kötött égési mótorok üzemben tartására
— 2 — anyagot használunk, melynek saját gőznyomása nagyobb, mint az üzemi nyomás úgy, hogy az üzemi nyomás létesítésére szolgáló berendezés feleslegessé válik. Már a mondottakból kitűnik, hogy találmányunk célja nem a gép súlyának csökkentése a munkabíráshoz viszonyítva^ hanem az egész gépészeti berendezés, a szállított üzemi anyagok és ezek tartályai súlyának kisebbítése, hogy ily módon menet közben lehetőleg hosszú ideig, lehetőleg kis súlyú berendezés mellett, nagy munkát végezhessünk, újabb tüzelőanyag fölvétele nélkül. Mindenesetre eljárásunk csakis azoknál a gépeknél alkalmazható, melyek üzemközben a levegőből oxygénszükségletüket közvetlenül vagy azért nem pótolhatják, mert a levegőtől el vannak zárva, mint a tenger alatt járó naszádok és torpedók motorjai, vagy mert a levegőt a motorban csakis akkor lehet fölhasználni, mikor azt a motoron kívül megsűrítettük úgy, hogy légszivattyút kell alkalmazni, mely a saját súlya és a levegő megsűrítésére szükséges erő által a motornál föllépő súlynövekvés miatt helyesebben pótolható sűrített levegőt tartalmazó tartállyal. Tenger alatt járó naszádoknál és torpedóknál, melyeket gázturbinák hajtanak és melyeknél hajtóközeg gyanánt nyomás alatt álló levegő és tüzelőanyag elégetésénél képződő égestermények szolgálnak, sűrített levegő alkalmazása mindkét okból szükséges. Igaz ugyan, hogy már eddig sűrített levegővel dolgozó motoroknál is teljesíteni kellett azt a föltételt, hogy lehetőleg sok levegőt helyezünk el lehetőleg kis téren és lehetőleg csekély súlyú tartályban, mely célból a levegőt egész 100 légköri nyomásig megsűrítették. Ezen, a gyakorlatban már eddig is alkalmazott határon túl az eddig követett úton további súlycsökkenést elérni nem lehet, mert a levegő még nagyobb mérvű megsűrítésénél a tartály térfogata kisebb fog ugyan lenni, de súlyát falvastagságának növekedése miatt tovább kisebbíteni nem lehet. Ezért az eddigi eljárás szerint.a gyakorlatban már eddig is elért határon túl, tér- és súlymegtakarítás kivan zárva. Ilynemű megtakarítást a találmány szerint egyrészt azáltal érünk el, hogy a levegőt más, nagyobb mértékben oxydáló anyaggal helyettesítjük, másrészt pedig azáltal, hogy a tüzelő- és hígítóanyagot, mint azt a bevezetésben jeleztük, megfelelően választjuk meg. Ami már most az oxygént leadó anyagot illeti, ennek megválasztásánál a következő föltételeket kell teljesíteni, illetve oly anyagokat kell választani, melyek : a) kisebb súly mellett ugyanakkora munkát fejtenek ki, vagy b) melyek térfogatsúlya azonos nyomás mellett kisebb, vagy melyek nyomása azonos térfogat mellett kisebb, mint a levegőé, amennyiben annak következtében, hogy a térfogat kisebbítésével az edény fala, a nyomás kisebbítésével pedig falvastagsága csökken, ennek a két (b) alatt említett föltételnek teljesítése egyaránt alkalmas a tartály súlyának csökkentésére. Az a) alatt jelzett feltételnek legjobban tiszta oxygén felel meg, melynek súlya azonos munkaképesség esetében a levegő súlyának csak negyedrésze. A b) alatt jelzett föltételeknek gázalakú anyagok annál tökéletesebben felelnek meg, minél közelebb esik az alkalmazott nyomás és hőmérséklet a kritikus ponthoz, vagyis minél jobban térnek *el a gáz tulajdonságai az «állandó gázok» tulajdonságaitól és közelednek a gőzök tulajdonságaihoz. Állandó gázoknál ugyanis állandó hőmérsékletnél a nyomás és térfogat szorzata állandó, míg gőzöknél a nyomás növekedésénél a térfogat nagyobb mértékben kisebbedik, mint ahogy a föntebb jelzett összefüggésnél kisebbednék. így pld. ha valamely motorhoz a levegőt 20 atm. nyomás alatt kell hozzávezetni és ha ezt a tartályban 100 atm. nyomás alatt akarjuk raktározni, a tartály térfogatának az üzemi térfogat egy ötödének kell lenni. Ellenben széndioxyd (C02 ) vagy nitrogénmonoxyd (Na O), melyek kritikus hőmérséklete 31°, illetve 36°, a meleg égöv alatt előforduló legmagasabb hőmérsékletnél, 40°-nál csak félakkora íartályt igényel, mint ugyanakkora nyomásnál
